Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

A magyar szekér a Kárpát-medencében (1984)

szintjén mérve művelt emberek voltak. Latinul az iskolában tanultak, németül pedig cseregyermekként Dévényben.

34 A hajózás és a forgalom Duna, Tisza menti központjai egyben a szekeresség, a hajóvontatás központjai voltak. A Délvidék kivételével - ahol „rác" szekeresek, hajóvontatók is éltek - döntően magyar lovasgazdák végezték a Kárpát-medence áruszállításait. Némely vidéken - mint ANDRÁSFALVY Bertalan szerint Baranyában - már-már a magyarok népi karakteréhez tartozó vonás, hogy más etnikumoknál szívesebben végeznek fuvarozást.

35 Ez tűnik ki a 19. századi népismertető irodalomból is, többek között HAAS Mihály és HÖLBLING Miksa Baranya vármegyéről 1845-ben kiadott műveiből. 5. A magyar szekerek táji típusait és azok körzetét, elterjedtségét ma még nem ismerjük kellően. Ezek a típusok lényegében egy-egy jelentősebb szekérgyártó központhoz köthetők. KESZI-KOVÁCS László számos táji típusról írt rövid szócikket a Magyar Néprajzi Lexikon számára (például berceli szekér, csetneki szekér, dorozsmai szekér, egri szekér, egri kiskocsi, körösi kocsi, kunsági szekér, nagyatádi kocsi, nagybányai szekér, nagykárolyi szekér, somorjai kocsi stb.).

56 Kimaradtak azonban igen jelentős, a történeti és a néprajzi forrásokban sokat emlegetett táji típusok. Az erdélyi, moldvai szekérgyártó központok, szekér-körzetek lényegében hiányoznak a Lexikonból, - ezeket ismerjük legkevésbé. Némelyik szekérgyártó központnak, táji típusnak sok százados múltja van. Például a pozsonyi szekér már a 15. században az országos kelendőségnek örvendő áruk közé tartozott, akárcsak a bártfai gyolcs, a brassói gyertya vagy a debreceni szürkeposztó.

57 Híres volt a baranyai kocsi, ami szintén kimaradt a lexikonból. A 18. században a Kiskunság, Szeged, Hódmezővásárhely, sőt a Nagykunság területén is emlegetik a használatát. DUGONICS és VEDRES megfigyelte, hogy Baranyából sok szekeret, kocsit, ekét, bútort hordtak a szegedi vásárokra. A formáról is tájékoztat egy nagykunsági adat. Kunmadarason 1770-ben valaki „Suskával együtt szökött el 2 lovas baranyai egyenes oldalú kocsin, melynek a kerekein vaskarikák voltak.

38 Említhetők falusi szekérgyártó központok is, Biharban például a bélfenyéri szekér volt a leghíresebb, s ennek a Fekete-Körös völgyi magyar falunak a termékei Békés és Arad megye síkján is keresettek voltak.

39 A táji típusok leírásából gyakran hiányzik a formai elemek, a méretek ismertetése, a tényleges jellegzetességek kiemelése. Ez a körülmény bizonytalanná teszi a táji tipológia kialakítását. Önkényesen, illetve véletlenszerűen kiválasztott települések szekereinek leírásával a néprajztudomány nem „kreálhat" táji típusokat. Nem tekinthető ilyennek például a „sárrétudvari" vagy a „nemesládonyi szekér", 34. KECSKÉS László 1978. 210-226. 35. ANDRÁSFALVY Bertalan 1972. 145., 161. 36. Magyar Néprajzi Lexikon 1-5. Budapest, 1977-1982. Lásd a megfelelő címszavaknál. 37. BÁCSKAI Vera 1965. 81. 38. BÁLINT Sándor 1977/2. 50; Néprajzi Értesítő 1929. 57. 39. FÉNYES Elek 1851. IV. 113. (Magyarország geographiai szótára.)