Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

A magyar szekér a Kárpát-medencében (1984)

pusztán azért, mert mindkettőről megjelent egy-egy közlemény.

40 A táji típusrend kialakításában objektív kritériumokra kell építeni, s ez a feladat a szekerek vonatkozásában semmivel sem egyszerűbb, mint például a viseletek esetében. Azt már a kutatás jelenlegi szakaszában is biztosra lehet venni, hogy a Kárpát-medencében legalább annyi szekértípus és szekér-körzet létezik, mint Angliában - ott 28 körzetet különítettek el -, vagy annál is több. 6. Az összehasonlító vizsgálatok feladata a magyar kerekes járművek sajátos jegyeinek megállapítása. Ennek a munkának ma még csak a kezdetén tart a kutatás. Néhányat azonban már ma is elég világosan látunk a megkülönböztető vonások közül. Említhető, hogy a magyar nyelvterületen a négykerekű járművek, a szekerek, a kocsik nagy túlsúlyban vannak a kétkerekű taligákkal, kordékkal szemben. Ez utóbbiaknak sok vidéken egyáltalán nem volt szerepe. Ilyenformán a Kárpátmedence szorosan kapcsolódik a négykerekű szekerek nagy kontinentális tömbjéhez. Fontos sajátság, a lőcsös szekerek csaknem kizárólagos volta. A lőcsös szekér legjelentősebb foltja Európa térképén éppen a Kárpát-medencében és közvetlen szűk környezetében rajzolódik ki. KESZI-KOVÁCS László feltevése szerint a lőcsös szekereket a magyarok terjesztették el a szomszédos népeknél is.

41 A rakoncás szekerek a magyar nyelvterület peremvidékein és a szomszéd népeknél találhatók meg. További jellegzetessége a magyar szekérkultúrának a juhával, nyújtóval épített alváz, ami lehetővé teszi a jármű hosszának változtatását, megnyújtását és rövidítését. Említhető az is, hogy a magyar szekerek, kocsik szinte kizárólagosan egyrúdúak és a vonóállatokat párosával fogják be eléjük. Jellegzetességeik közé tartozik a hámfás, köteles fogatolás, a szügyhám kizárólagossága.

42 További jellegzetességek figyelhetők meg a speciális célokra használt járműveken. Különösen a szálas takarmányok és a kévés gabona szállítására alkalmazott szekerek sajátosságai érdemelnek említést (vendégoldal, lekötés nyomórúd nélkül, magas rakomány stb.). Ezek nem vonatkoztathatók a nyelvterület egészére, de a központi dunai és tiszai tömbre igen, ahonnan az elmúlt évszázad folyamán is terjedőben voltak a peremvidékek irányába.'

15 (1984) 40. PUSZTAINÉ MADÁR Ilona 1973. 81-273.; uö. 1980. 205-225. 41. KESZI-KOVÁCS László 1981. 116. 42. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973. megállapításai. 43. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979. 344-353.