Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Hagyományos közlekedés és szállítás Répáshután (1984)

13. kép. Csatló- és fékező láncokkal, dörzsölő fékkel felszerelt szekér. Répáshuta. Paládi-Kovács A. felv. 1979. (NKCs. F 32. 728) Fogatolás, fuvarozás A lovak csak nyaklóval (haklov) fékezték és tolatták a szekeret. Farhám, farmatring nem használatos. Farhámot csak a kétrúdú szekérbe fogott lovon lehet látni Eger környékén. Répáshután kétlovas fogatokat használnak. A jobb oldali ló a rudas (braznt), a bal oldali a nyerges (podrucm). Ha csak egy lovat fognak be, azt a rúd jobb oldalára állítják. A lószerszám összefoglaló neve hám {háma). A hámfákra kapcsolódó istrángok neve stranek, a gyeplő, hajtószár neve leca, a kantár szlovák beszédben is kantar, a zabla zubadlo. A ló- vagy ökörhajtó ostor neve bic, az ostornyélé bicisko. Az ökröket járommal fogták a szekérbe, amely főleg abban különbözött a lovasszekértől, hogy rúdja nem volt juhával kimerevítve. A járom [jarmö] részei és anyaguk: a járomfő {hhizdö) juharfából, az alfa, aldeszka (spodne descicki) bükkfából és a két bélfa (boche descicki) szintén bükkfából készül. Régebben a járomfőt a rúdfejre akasztó nyakszög {svoren) és a két járomszög {zajcicka) is somfából készült (14. kép). A mai hetvenévesek már vasból való nyakszöget alkalmaztak, de a somfa járomszög még ma is előfordul. A rúdfej helyi neve macska. Szántáshoz tézsla szükséges, ennek szlovák neve ojicko. Négy ökröt se eke, se szekér elé nem fogtak be emberemlékezet óta. Az ökrök irányítása ostorral és szavakkal történt, gyeplőt ökörfogathoz nem használtak. A szekérrúd végében volt egy lyuk, amibe az ostort {bic) beleállíthatták, s ahol mindig kéznél volt.