Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Hagyományos közlekedés és szállítás Répáshután (1984)

1. kép. Ölfahorció gyalogszári, Répáshuta. tatták. Az utóbbi alkalmasabb volt erre a célra. Partos helyen mind a két kereket megkötötték, hogy „ne hajtson."

5 Fakitermelésen dolgozó erdőmunkások a méterfát (ölfa) kis nyári szánokon hordták össze. Ezeknek két hosszú rúdja volt. A szállítást végző ember közéjük állt és a rudakat markolva húzta, illetve a rúdvégekbe csapolt fogantyúkba [mőki] kapaszkodva tartotta vissza a szánkót. A rakomány nagysága a tereptől függően ]

h és 3

A m

3 között váltakozott. Az ölfát a szán talpaira kezdték rakni keresztbe, majd folytatták hosszában a négy rakonca {klanice) közé. A szánkó szélessége kb. 70 cm, hossza a rúddal együtt kb. 220-240 cm volt. (1. kép) Rúdja és talpa egyetlen fából készült. Erre a célra megfelelően hajló, görbén nőtt fát kerestek az erdőn.

4 A fahordó nyári szánkót 1965-ig használták lovaskocsival megközelíthetetlen helyeken. Más formájú kéziszán is volt, de azt mészkő és trágya szállítására használták. Nem is igazi szánkó, hanem kezdetleges csúsztató. Eplényei, lábai, rakoncái nem voltak. A két talpat három somfabot kapcsolta össze egymással. Ezeket a talpak furataiba illesztett botokat husángokkal fonták be, így nyerték a rakodófelületet. Ezt a csúsztatót, helyi nevén korcsoíyát használták Felsötárkány, Bélapátfalva, Mályinka, Cserépfalu magyar lakosai és a bükkszentkereszti szlovákok is, akik korcule néven ismerik.

5 A börzsönyi erdőmunkások „román szánkó" elnevezésű, visszahajló orrú szántípusához hasonló Répáshután és környezetében nem ismeretes.

5 Répáshután az 1910-es évek végéig - az emlékezet szerint - a fogatos szánoknak két típusát használták: az egész szánt (ce/e sanki) és a csúsztatóval kiegészített fél szánt {vlace). Az egész szán talpának hossza kb. 260-280 cm, a szán szélessége 150 cm volt. Talpára vasráfot szögeltek. A talpfa magassága 20 cm, szélessége 10-15 cm. Ebbe csapoltak 2-2 sulykot {pjestik) mind a két oldalon. Két 3. Adatközlők: Sir Bertalan, szül. 1902.; Horváth János, szül. 1910. 4. Hasonló kéziszánt használtak a Bükk magyar falvaiban (GUNDA Béla 1977. 128.) s a Csermosnyavölgyi magyarok Gömörben (HERKELY Károly 1941. 262.). A szlovák gyalogszánokhoz lásd: BARAN , Ludvik 1973. 68-75; ANDEL, Karol-MARKUS, Michal 1971. 396-397. 5. A csúsztató formáját leírta és rajzot közölt róla: BAKÓ Ferenc 1951. 301-302.; BAKÓ Ferenc 1953. 367-368.; GUNDA Béla 1977. 125-127. 6. A visszahajló orrú gyalogszánkóhoz lásd: ERDÉLYI Zoltán 1958. 381. skk.; TAGÁN Galimdsán 1943, 40.