Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szánfélék és szánrészek nevei (1997)

helik. Ezeket a páros csúszórudakat az etnológiai irodalomban a travois vagy a Stangenschleife szóval nevezik meg. Csúszórudakkal vándoroltak a préri-indiánok a bölénycsordák után. E csúszórudak elterjedtsége Eurázsiában egybeesik a rudakból készült sátoréval. Napjainkig használatos Közép-Ázsiában, Szibériában, Skandinávia északi részein (lappok). A baskírok a ló nyergéhez fogatnak egy-egy 4 m hosszú rudat. Páros csúszórúdjuk neve: szalaszi."

2 Nem lenne meglepő, ha a korcsolya szó megfelelői Kelet-Európából kerülnének elő, s a „páros csúszórúd" használóihoz vezetnének el bennünket. Lacsuha 'Kettős szán' vagy 'rövid szán csúszórudakkal

1

. KNIEZSA István, majd SÍPOS István megállapította a lacsuha szó szlovák eredetét, de jelentését mindketten a tárgy ismerete nélkül próbálták meghatározni, Bizonytalanságra vall a TESz 'egy fajta szán' és SÍPOS István jelentés-meghatározása is: 'olyan szánfajta, amelynek csúszótalpai nem egy-egy darab szálfából készültek

1

.

43 Közelebb jár a lényeghez az ÚMTSz meghatározása: 'két, kötéllel egymáshoz erősített szánkó, amelyet télen trágya hordására használnak'.

44 Valójában két különálló, de együtt használható szán együtteséről van szó. Az összeerősítés azonban nem kötéllel történik. A kettős szán fa- és szénaszállító eszközként is éppúgy szolgál, mint trágyahordó járműként. Kettős szánt főként a Zempléni-hegységben, a Bükkben és a Székelyföldön használnak. Mogyoróska, Regéc, Baskó népe (Zempléni hg.) vlacsuha, vlacsuhaszánkó néven ismeri a kettős szánt,

45 de Pusztafalun, az abaúji Hegyközben korcsolyaszánkó a neve. Ott és a környék magyar falvaiban (például Nyíri, Kovácsvágás) a korcsolyaszánkó két részből, első és hátsó tagból álló szánkó. Az első szántalp kb. 140 cm hosszú, a hátsó 226 cm. Az utószánt egy karika segítségével akasztják az előszánhoz. Gerendaszállításnál a két részt elcsatolják egymástól, s a gerenda két vége alá csúsztatják.

46 Korcsolyaszánkó a kettős szán neve a magyar bognáriparban is. Tankönyvükben írják: „Télen a fa szállítása korcsolya szánkóval történik. Ez a szállítóeszköz is, mint a szekér, két részből áll. Az első rész (tag) rúd nélkül kb. 140 cm, a hátsó kb. 225 cm hosszú. A szánkó rakoncái a tagok keresztgerendáiba (vánkosba) vannak ágyazva és rögzítve. A hátsó tag nyújtott talpai elfordíthatóan vannak a rúddal szerelt első taghoz akasztva. Túl hosszú szálfa szállításakor a szekérhez hasonló módon, azaz külön-külön csatolják a felrakott szálfákhoz."

47 A régi Zemplén megye középső részén - Tőketerebes környékén - a szlovák parasztok a fent bemutatott kettős szánt és az előszánhoz csatolt csúszó rúdpárt egyaránt használták a 20. század első felében. Kurtakiës vlacuha volt a két szánrész neve.

48 Vlacuhy néven Észak-Szlovákia tájain (Magas-Tátra, Magura) többnyire az előszekérhez vagy előszánhoz kapcsolható, csúszó rúdpárra szerkesztett utó42. TAGÁN Galimdsán 1938. 232. 43. SÍPOS István 1966. 473. 44. ÚMTSz 3. 698. 45. IKVAI Nándor 1967. 45-46.; PETERCSÁK Tivadar 1981. 53. 46. TAGÁN Galimdsán 1939. 155. 47. JORDÁN Károly 1959. 196. 48. ANDEL, Karol-MARKUS, Michal 1971. 398.