Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
Két felföldi szekértípus. Láncos lajtorja és nyári szekér (1999)
5. kép. Látkép, balra szénahordó szekér. Két oldala közepén „lyukas", láncos, ülnek benne, Zólyomlipcse (Slovenská Lupca). Vági B. felv. 1906. NM F 18.539. Az itt leírt szekértípust Lőcse vidékén több faluban - például Alsó-Répás (Nizné Repase) és Tarcafő (Toryska) - használták az 1970-es években. Ezeknek a falvaknak manapság szlovák és ruszin lakossága van. Hasonló formájú és méretű, azaz láncos lajtorjával készült szénahordó szekeret örökítettek meg az 1900-as évek elején Dobsinán (Gömör m.) és Zólyomlipcsén (Slovenská L'upcá). 7 Dobsinát akkoriban főként buléner dialektust beszélő német bányászok lakták. Zólyomlipcsét pedig zömmel szlovák parasztok (4-5. kép). Dobsina közelében Felső-Sajó (Vysná Slaná) és Sajóréde (Rédova) szlovák parasztjainál az 1960-70-es években még magam is láthattam ilyen szekereket. Használatos volt a láncos lajtorjával és lábtartóval készült szénahordó szekér a Bódva folyó felső völgyszakaszán is. Saját terepbejárásaimból tudom, hogy elsősorban Stósz, Alsó- és Felső-Mecenzéf (Medzev) népe ragaszkodott hozzá, de akadt belőle a délről szomszédos magyar, ruszin és szlovák településeken is. így Jászon (Jasov), Jászómindszenten (Poproc), Falucskán (Hacava). Szigetszerű előfordulási helye volt az 1940-es évekig a lengyelek által lakott Derenk a régi Abaúj-Torna vármegyében. A Csermosnya-völgy és a Rozsnyói-medence magyar falvaiban az 1960-70es években helyenként még használták (Barka, Lucska). Rudnán az 1950-es években BOROSS Marietta három szekértípust talált, de egyik sem hasonlított a fentiekben leírt szénásszekérhez. 8 Észak-Gömör egyes bányavidékein azonban a 7. BOROVSZKY Samu é. n. (1903). 171. 8. BOROSS Marietta 1976. 140.
