Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Két felföldi szekértípus. Láncos lajtorja és nyári szekér (1999)

dobsinaihoz hasonló szénahordó szekeret használtak. A Nagyrőce fölött elterülő Muránska Zdychaván az 1970-es években fényképeztek magas és középen „lyukas" lajtorjás, lábtartós szénahordó szekeret.

9 Nem zárható ki, hogy korábban ÉszakCömörben is a mainál szélesebb elterjedtsége volt. Az 1960-70-es években azonban ezt a szekértípust a Rozsnyó vidéki magyarok a dobsinai és a szepességi lakosság jellegzetes mezei járművének tartották. Szórványos adatokból arra lehet következtetni, hogy a láncos lajtorjás szénahordó szekér a 20. században a Magas-Felföld néhány más szlovák, német és ruszin vidékén is használatban volt még. Eddigi ismereteim alapján arra következtetek, hogy ez a szekértípus a 19-20. században főként a Szepesség és a Garam melléki bányavidék jellegzetességének tekinthető. A Felső-Garam szlovák falvaiban az 1950-60-as években még több helyütt fényképezték. Kelet-Szlovákiában a szepességi kompakt területen túl szigetszerű a tárgy előfordulása. Természetesnek tekinthető a láncos lajtorja használata a hajdani német bányásztelepüléseken, különösen a Gölnic folyócska völgyében, például Zakárfalván (Zakarovce); kicsit meglepőbb északon, a Szepesi Magura túlsó oldalán. Kristályfaluból (Velká Lesná, német nevén: Richwald) részletgazdag fotó igazolja a láncos lajtorjás szekér használatát az 1960-70-es években.

10 A Sáros és Zemplén megye északi hegyvidékén, a Keleti-Beszkidek alatt élő ruszinok szénahordó szekerén nem találunk láncos lajtorját. A Svidník közelében fekvő Ladomérvágásán (Ladomirova, régi Zemplén m.) a hosszú és magas oldalú, ágaslőccsel kitámasztott, végig rácsos lajtorjával ellátott szekeret örökítettek meg.

11 A Ciróka folyó felső völgyében - például Cirókaófalu (Starina, régi Zemplén m.) - a szénahordó szekér oldalai magasak, kitámasztásuk villás végú lőccsel történik. Lajtorjáinak alsó és felső rúdját 6-6 lapos lécből álló pánt fogja össze. Kettő-kettő a lajtorja két végén, további kettő pedig középtájon. Ezek között a szekéroldal hosszan nyitott, s a nyílásokat a felső oldalrúdra hurkolt és az alsó oldalrúdhoz feszesen kihúzott zsinegek (drótok, láncok) töltik ki. A vékony kötelek (drótok, láncok) egymástól mért távolsága alig 15-20 cm. Ezekre lábtartót nem lehet függeszteni.

12 Nyugat felé tekintve nemcsak a közölt zólyomlipcsei fotó (5. kép) bizonyítja a tárgy 19-20. századi létezését Besztercebánya vidékén (Banská-Bystrica, régi Zólyom m). Breznóbánya vidékén, így Pohorelán és Zavadkán a voz s drabinami speciális szekéroldallal van felszerelve, mint arra neve is utal. Ennek hossza 5-6 méter, magassága meghaladja a 100 cm-t. Elöl és hátul 5-5 db záp (lapos léc) van benne, de az oldal középső része kb. 250-280 cm hosszan nyitott. Mindössze két vaspálca vagy vékony lánc köti össze az oldal alsó és felső rúdját. Rakodás után a széna kb. 50 cm-re kitüremkedik a széles nyílásokon, azaz túlnyúlik a szekéroldal síkján. Ugyanakkor ölfa szállítására a Felső-Garam vidékén is hosszú, de végig fo9. GALLO, Ján 1983. 62. és 104. 10. PODOLÁK, Ján 1956. sajnos nem közöl fényképet a láncos lajtorjás szekérről. A Szepesi Magurához lásd: PODOLÁK, Ján 1972. A 96. oldalt követő képmellékletek között a 12. számú. 11. S0P0LIGA, Miroslav 1983. A tárgyat lásd a könyv végén elhelyezett színes fényképmellékleten. 12. PODOLÁK, Ján (szerk.) 1985. 145. és 147. kép.