Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

A magyar parasztság kerekes járműveinek történeti és táji rendszerezéséhez (1973)

bortermeléssel függött össze, a jármú személyszállító változata nem alakult ki. A miskolci taliga is kétrúdú, lőcsös alkalmatosság volt, amit egy ló húzott.

51 Taligáink fontos jellegzetessége, hogy a ló hámfával, istránggal húz, s nem a rúdnál fogva. Kétkerekű jármüveink dél-alföldi formáiról, elnevezéseiről a kubikoskordé néprajzi kérdéseiről KATONA Imre munkája nyújt eligazítást. Meggyőz arról, hogy olasz mintára (apróbb módosításokkal) az 1890-es években meghonosodott kubikosaink kezén egy billenő szekrényes kétkerekű jármű, amely eltért a korábbi taligaféléktől.

52 Lényeges, hogy a földszállításra specializált kordé ládája deszkafalú, hátul felhúzható deszka súbere van, de lőcse nincs. Ezáltal teljesen külön típusnak vehetjük. Természetesen a kordé meghonosodása előtt a Dél-Alföldön is használatosak voltak a debrecenihez hasonló taligafélék, s megnevezésükre a taliga szót említik Szegedről, Hódmezővásárhelyről is.

55 Még mindig a lóval vontatott taligáknál maradva, külön figyelmet érdemel a Nagyalföldön helyenként felbukkanó fedeles pásztortaliga/

4 Ennek nyomai alighanem a kelet-európai, belső-ázsiai sztyeppék nomád népeinek jurta-kocsijához vezetnek bennünket vissza.

55 A lovas taligáktól elkülönítve kell kezelni a szarvasmarhával vont kétkerekű járműveket. Ezekről - egyetlen rövid adatközlést nem számítva - alig van tudomásunk. A dömsödi (Pest megye) fatengelyes ökörkordé kisebb terhek fuvarozására szolgált.

55 Ipolyszögön (Nógrád m.) 1900 körül a helybeli zsellér eredetű parasztoknak nem voltak szekerei, csak kétrúdú, nagykerekü taligáik, amibe tehénkéjüket fogták be. Pilismaróton (Esztergom m.) szintén általánosan elterjedt volt az ökörvonta, kétkerekű loptika.

57 A fentiekből talán már leszűrhető, hogy a fogatolt állat szerint osztályozva a taligákat, a szarvasmarha-, a ló- és a szamár-vontatásra egyaránt találunk adatokat, de parasztságunk recens kultúrájában csak a lóvontatta taligáknak volt komolyabb jelentőségük. Másik osztályozó elvünk az lehet, hogy mit szállítottak a kétkerekű járműveken és kiknek a tulajdonát képezték: 1. ) pásztortaliga - eleséges, gyakran fedett; 2. ) fuvaros- vagy paraszttaliga - teherszállításra, lőcsös, zápos oldallal 3. ) kubikoskordé - földhordásra, lőcs nélküli deszkaláda; 4. ) személyszállító gazdataliga, fiáker - rendszerint fédères. Szólni kell röviden a kétkerekű jármű formáinak és elnevezéseinek elterjedt51. BODGÁL Ferenc 1960. 525. 1. kép. Szamos részletében eltér a debreceni, nyíregyházi taligáktól, amit a kétkerekű jármüvek monografikus feldolgozásánál figyelembe kell venni, de itt nincs jelentősége. A 18. századtól Miskolcon is adatolható a fuvaros-taligás foglalkozási réteg létezése. 52. KATONA Imre 1961. 56-57, 63. 53. KOVÁCS János 1901. 247; TÁRKÁNY-SZÜCS Ernő 1961. 42. (Vásárhelyi testamentumok.) Hódmezővásárhelyi kereskedő 1785-ben írt testamentumában boltját, portékáját, 2 lovát, kocsiját, talyigáiát feleségére hagyja. 54. SZEREMLEI Samu 1911. IV. 240. (Hódmezővásárhely története). Bemutatja a gyékényborítékú pásztortaligát Vásárhelyről. Hasonló forma a Kiskunságban is ismeretes. 55. LIGETI Lajos 1962. 151., 121. jegyzet. (A mongolok titkos története); TARR László 1968. 101., 104-105. A Volga-menti mongol nomád lakókocsihoz, formájához lásd. uo. 139. kép. 56. NAGY KÁLÓZI Balázs 1941. 72-73. 57. A loptikát Kisorosziban (Pest m.) is használták. S. gy. A Szentendrei-szigeti kétkerekű járművekhez I. GRÁFIK Imre 1971. 74-75.