Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

A magyar parasztság kerekes járműveinek történeti és táji rendszerezéséhez (1973)

ségéröl a magyar nyelvterületen. Adataink túlnyomó része az Alföldről, annak is főleg északkeleti térségéből származik. Az Alföldön a pásztortaliga, a fuvarostaliga, a kubikoskordé és a személyszállító taliga egyaránt megtalálható. Az Alföld északkeleti felében és az Északi-középhegységben szinte egyeduralkodó terminus minden kétkerekű jármú megnevezésére a taliga szó. A Körös - Maros közén, a Tisza jobb partján Csongrádban és Bácsban a kordé a [19-20.] századforduló óta úgyszólván teljesen kiszorította a többi megnevezést. Helyenként felbukkan e területen még a koiesz és az atyafitagadó megnevezés is.

58 Előbbi földhordó, utóbbi személyszállító alkalmatosság. Nevük feltűnése e vidéken újabb kori fejlemény lehet. Sajátos a kóla, kólya terminus recens elterjedtsége. Taliga' értelemben használatos a Mátra-vidéken, Heves megye túlnyomó részén és a közvetlenül szomszédos nógrádi, pesti, szolnoki tájakon.

59 A Dunántúl és a Kisalföld kétkerekű járműveinek formája, rendeltetése, használatának intenzitása megismerésre váró feladat. Századunkban a személyszállító és a földhordó, kubikos taligák e térségben is sokfelé ismertek lehettek, a régebbi paraszti formákról azonban alig tudunk valamit. Nem ad biztos támaszt a taligák elnevezése sem. A Kisalföld Szlovákiába esö részén a káré, a Dunántúl északi harmadában a Repce mellékéről a Budai hegyekig a leptika és számos alakváltozata, a Dunántúl déli kétharmad részén pedig a kordé terminus ismeretes.

50 A leptika elnevezéssel a Solti síkságon, s a Kiskunságban is találkozunk. Nem fölösleges megjegyezni, hogy a Dunántúlon kétkerekű jármű értelemben a taliga szót nem használták. Nem ismerjük a kétkerekű járművek jelentőségét az erdélyi magyarság körében. Ahol használnak ilyeneket, ott általában a taliga elnevezést ismerik (Kis Szamos vidéke, Székelyföld).

61 Sporadikusan előforduló elnevezés a bakóca (Kiskapus), radács (Esztelnek), holubák (Cajcsána, Moldva), s helyenként talán a karuca is kétkerekű alkalmatosság lehetett.

62 Újabban terjed a személyszállító, rugózott saréta. Négykerekű szekerek A taligák európai elterjedtségéről szólva érintettük már a négykerekű járművek közép- és kelet-európai túlsúlyának tényét. Hogy a szekerek elterjedtségét pontosabban lássuk, érdemes emlékeztetni BERG, C. megállapítására, miszerint túlnyomóan négykerekű járműveket használnak a balti országokban, Oroszország nagy részében (innen terjedt el Szibéria európai eredetű lakossága között és Tur58. Az atyafítagadó az Alföldön szórványosan sokfelé ismert. Első említését Bélapátfalváról (Borsod m.) találjuk. Vö. ISTVANFFY Gyula 1895. 288. (Magyar Nyelvőr XXIV.) 59. SZINNYEI József 1893. I. 1155; Verpelét - TAKÁCS Lajos gyűjtése Ethnológiai Adattár 3037. 46; Galgamácsa - GÖNYEY Sándor 1940. 38. Néprajzi Értesítő; kólika alakváltozatát a Fertő mellékén, kólé alakját Érsekújváron jegyezték fel. 60. SZINNYEI József 1893. I. 1055., 1177, 1327. A káré elterjedtségét saját helyszíni tájékozódásunk nyomán ismerjük. 61. Cs. BOGÁTS Dénes 1943.141. („1640: két ökröt taligástól"). Itt valószínűleg nem eketaligára kell gondolnunk. 62. A huculoknál a karuca kétkerekű kis kocsit jelent. Vö. FALK0WSKI, J. 1937. 59.