Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Paraszti járművek néhány 18. századi árszabás tükrében (1998)

ezen kocsitípus jellegzetes „görbe oldalaidról.

14 Arra kell gondolnunk, hogy ez a kocsitípus, amit Győr, Pozsony, Komárom, Esztergom somorjai kocsi néven ismert, a távolabbi tájakon győri kocsiként terjedt, vált ismertté a 18. század folyamán. Új kocsiféle volt akkor a cséza, amit Sopron 1724. évi bognár-limitációja többször is említ, de a mosoni és pozsonyi árszabásokban hiába keresünk. Említést érdemel, hogy a 20. századi táji és helyi járműváltozatok nevét a vizsgált limitációk nem említik (például szanyi kocsi, szerdahelyi kocsi, iébényi kocsi, szigetközi kocsi, szentiváni lőcsöskocsi, szentmártoni fékeskocsi, szabadhegyi kocsi), A Pozsony megyei limitációban is hiába keressük a pozsonyi szekér nevét, holott már a 15-16. században hírnévnek örvendett. A hegyaljai szekér nevét, típusát néprajzi irodalmunk nem ismeri, a Néprajzi Lexikon sem említi. Első előfordulását Sopron megye 1705. évi limitációjában találjuk.

15 A kovácsok és a bognárok árszabásában egyaránt előfordul. (Pozsony említése a szövegben az irat előzményének ottani keletkezésére, a pozsonyi viszonyok ismeretére utal.) Ez a szekértípus ismert lehetett már a 16-17. században is. Végül fel kell figyelnünk arra, hogy a bognárok és kovácsok kisalföldi limitációi nem szólnak kétkerekű járművekről, taligákról, s említést sem tesznek szánokról, szánfélékről. Előbbieket valószínűleg nem használták, utóbbiakat pedig háziiparosok, paraszti faragók készíthették. Pest-Pilis-Solt vármegye kerékgyártóinak (és nem bog n ára inak.]) 1812. évi árszabása viszont felsorolja a két kerekű lektika, a két kerekű taliga, a „közönséges szánkó", a „közönséges fakó szekér", a fedeles, deszkás oldalú társzekér árait is.

15 Néhány alkatrész formája, anyaga A vizsgált áriimitációk bizonyítják, hogy a 18. század folyamán a Kisalföldön és tágabb környezetében (Esztergom, Somogy) jellegzetes kocsialkatrész volt a „görbe oldal". Akkoriban a somorjai kocsi és a győri kocsi egyik különös ismertető jegye lehetett. Korábbi századokban a „magyar kocsi" leírásaiban és képes ábrázolásain találkozunk ezzel a jellegzetes formával. A 20. század első felében szintén a kisalföldi kocsik lényeges tartozéka.

17 Ez a forma már legalább ötszáz éve jellemzi a térség személyszállító jármüveit. A „hosszú oldal" 18. századi létezését tanúsítja Pozsony megye 1745. évi és Mosón megye 1744. évi bognár-árszabása („egy pár oldal hosszú szénás szekérre Posonban", „egy pár oldal hossszú Szénás Szekérre avagy kochira"). A mosoni kötélverők 6 öles „rudazó" kötele a szénásszekér lekötésének módjára, nyomtató rúdjára utal. Somogy megye 1795-ban kiadott árszabása a lógós kocsiról megjegyzi, hogy korbája táblás és „neveztetik Táblás Kocsinak". Ugyanott azt olvassuk, 14. Magyar Néprajz III. Kézművesség. Főszerk.: DOMONKOS Ottó. Budapest 1991. 711., 720. 15. A pozsonyi szekérhez: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984. 166.; A soproni limitációt közli: DOMONKOS Ottó 1980. 36-57. 16. BARTH János 1987. 175-176. 17. TIMAFFY László 1979. 118.; Magyar Néprajzi Atlasz III. kötet 1987. 195. térkép.