Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Paraszti járművek néhány 18. századi árszabás tükrében (1998)

hogy a hosszú oldal „harmad fél öles", a rövid szekéroldal pedig „8 Schuchos".

18 Nem derül ki, mi volt a „tábla" anyaga. Inkább gondolhatunk vesszőfonadékra, kocsikasra, mint deszkára, de utóbbi sem zárható ki. Pest-Pilis-Solt kerékgyártóinak árszabása 1812-ben félfedeles kocsit említ „saraglyás korbával, Ajtóval."

19 Ez esetben inkább deszkára kell gondolni. A kocsiszekrény korba nevét a korai kisalföldi limitációk nem említik, de a század második felében elterjedtebb mesterségszóvá vált, mint azt a tájszótárak nyomán gondolhatnánk. A kocsiszekrény formája, anyaga a 18. században típusonként változott egy-egy megyén, tájon belül is. A kocsiszekrény egyik vagy mindkét végét lezáró sarágla (1743 Pozsony megye, 1744 Mosón megye) a középkor óta tartozéka paraszti járműveinknek. Az „Óvári Saraglás Kocsi" esetében talán formai jellegzetesség indokolta hangsúlyos említését. Sopron 1812. évi bognár-árszabása utal a tárgy méretére, formájára is. Egy „hátulsó görbe srágla" ára 1 forint, egy „első és kissebb srágla" csak 36 krajcár volt.

20 Szekéroldalt, kocsioldalt kitámasztó lőcsöt valamennyi kisalföldi bognárlimitácíó említ, a rakonca viszont nem szerepel a járműalkatrészek között az itt közölt árszabásokban. Pedig a récens anyagban és az 1812. évi soproni bognármunkák között megtalálható („Fürgető rakontza nélkül"). Sok tanulsággal szolgálhat az alvázhoz tartozó tárgyak szemléje is. Mosón 1744. évi bognár-árszabása az ökörszekér és a lókocsi tartozékaként említi például a nyújtót. Előbbinek az árát 25, utóbbiét 20 krajcárban állapítja meg. Sopron 1812. évi árszabása jobban differenciál. A „kocsiba való nyújtó" egy áron készült a „szekérbe való hosszú nyújtó"-val, s drágábban, mint a „szekérbe való rövid nyújtó". A nyújtó fajtája, hossza függött a szekér, az oldal hosszától.

21 Ugyanott említik a hintóba vagy „kotsiba való görbe rúd' árát és a „Kotsi derék alá való szány"-t görbe orral. A négykerekű járművek első és hátsó részének összekapcsolását szolgálta a derékszeg, amit a Pozsony megyei kovácsok 1743. évi árszabása említ. Fontos alkatrész a szekérnél és a kocsinál is felsorolt förgető (fergettyü), a hozzá tartozó vánkos (párnafa), a lovak befogásához szolgáló ferhéc, kisafa, hámfa, csatló, hogy a kerék és tengely, az ágas és rúdszárnya, a juha és puska, s a többi tárgy kérdéséről már ne is beszéljünk. A kovácsok 18. századi árszabásai arról tanúskodnak, hogy vasalatlan fakó szekerek már aligha jártak akkor a kisalföldi utakon. Részletező összevetés nélkül is úgy látszik, hogy a Kisalföldön akkoriban még kevesebb szekér- és kocsialkatrészt vasaltak, mint a Felföldön, legalábbis kevesebbet soroltak fel tételesen, mint az abaúji, gömöri, borsodi, hevesi kovácslimitációkban.

22 Azonban a keréktalpra sín (ráf), a kerékagyra karika került (Mosón megye 1744), a fatengelyt marokvas védte, s a derékszög mellett még számos fontos és kevésbé fontos vasszeg, káva, 18. Magyar Néprajz III. 1991. 720. 19. BARTH János 1987. 175. 20. DOMONKOS Ottó 1980. 95. 21. DOMONKOS Ottó 1980. 95. 22. Vö. BODGÁL Ferenc 1964. 273-279.