Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szekerek és fogatok a honfoglalás korában (1997)

20. század közepéig. Hasonló rendeltetésű tárgy volt, mint az eke gerendelyét az eketaligához „ragasztó" gúzs vagy pating. Mindkettő vesszőből font, kötélből sodort, szíjból majd vasláncból készült kapocs volt.

87 A tézsla kizárólagosan az ökörigázáshoz (szántáshoz, előfogatokhoz) tartozó vonórúd. Átvétele nem történhetett a 10. század vége előtt, mivel az átadó szláv nyelvből denazalizált formában kerül át a magyarba. A szlovák t'azalo szó jelentése: 'járomszeg

188 Szláv eredetű az ökrök befogására szolgáló eszközök, fából készült szerkezetek két magyar elnevezése: az iga és a járom

89 A legtöbb európai nyelvben csupán egyetlen szót találunk erre a fogalomra. E két szó közül az iga kezdetlegesebb, régiesebb eszköz neve volt, mint a járom. Az utóbbi fejlettebb, tökéletesebb szerkezetű munkaeszköz neveként került a magyarba. Forrásaként „leginkább a szlovén jöhet számításba."

90 A járom minden bizonnyal a 'rámaiga', a legfejlettebb keretes, aldeszkás vonószerkezet megjelölésére szolgált, s átvétele Idején sem minősült „felesleges jövevényszó"-nak. Vele párhuzamosan terjedt el a 13-14. században a tézsla és a nyakszeggel kapcsolódó, két ágú rúdfő. A nyakszeg a középkor fontos találmánya. Fontossága leginkább az elő- és utószekér összekapcsolására szolgáló, a magyar kocsi fordulékonyságát növelő vascsapéhoz hasonlítható. Az iga - mint kezdetlegesebb igatípus neve - ismert lehetett már a 10. században. Elvont jelentései (szolgaság, elnyomatás) és óegyházi szláv nyelvi használata alapján feltehető, hogy az oroszokkal érintkező magyarság ezt a szót vette át előbb. Itt említem, hogy az északi (finnekkel szomszédos) oroszok nem ismerik az ökörjármot, az igo szót csak átvitt értelemben használják. A nyugati szlávság kora középkori járomtípusát viszont régészeti alapon is sikerült többé-kevésbé rekonstruálni.

91 Az iga szóval jelölt tárgy leginkább a Bogenjoch {íves marjárom) típusába tartozhatott (8. kép). Ez a forma a Nyírségben a 20. század elejéig megőrződött.

92 Párhuzamait a római időktől a 20. századig Európa sok vidékén megtaláljuk (például Skóciában, Írországban), s a legújabb időkig használatban maradt itt-ott Kelet-Európa széles övezetében Litvániától Bulgáriáig.

93 Az a kezdetleges járomtípus, amelyet őseink a magyar-szláv érintkezés előtt már használtak, minden valószínűség szerint a küllős, torokkötős jármok (Kehlstrickjoch) közé tartozott. Közép-Ázsia és a Kaukázus népei ezt a típust őrizték meg napjainkig. Ennek fő alkatrésze az ökrök nyakára tett erős vonófa, nyakfa (vonó, toló, járomfa), amit 2-2 belecsapolt küllő, küilü egészített ki. Miután a vonófát felrakták az ökrök nyakára, a küllük alsó végét gúzzsal, szíjjal összekapcsolták. Ilyen járomforma ismerhető fel BODÓ Sándor szerint Mezőcsát 1771. évi határtérképének tollrajzán. Erre emlékeztet a Hetesben használatos széles iga is. Ez 87. Vö. BALASSA Iván 1973. 228-230. 88. TESz III. 916.; BALASSA Iván 1973. 233. 89. A szóföldrajzhoz: MNA II. 121. térkép. 90. TESz II. 190-91., 262-63. 91. MOSZYNSKI, Kazimierz 1929. I. 556.; CZEKANOWSKI, Jan 1952. 123.; HENSEL, Witold 1965. 86-87. 92. KISS Lajos 1937. 312. 93. FENTON, Alexander 1969. 23-26.; VIIRES, Ants 1969. 129.; MARINOV, Vasil 1969. 166.; KALOJEV, B. A. 1981. 150.; A pazyryki járomhoz: TARR László 1968. 103.