Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szekerek és fogatok a honfoglalás korában (1997)

utóbbin a kullűket már gombos vaspálcák helyettesítik, s azokat alsó iga fák [kb. 60 cm hosszú, keményfa lécek) kötötték össze.

94 Sajnos a járomfő régi nevét nem ismerjük. Valószínűleg az ösi szókészletből képzett összetett szó lehetett (például nyakfa, tolófa, vonófavö. MNA. II. 122. térkép). Összefoglalva: a szlávokkal történt érintkezés előtt őseink minden bizonnyal a közszíjas (vonószíjas), két-két küllős, alul gúzsos, torokkötős marjármot használták. Lovak és tevék fogatolása A tevék befogásának régi eszközeiről nincsenek pontos adataink. Mongóliában az 1950-es évek derekán a tevéket egyenként fogták be a taligák két rúdja közé. A teve „istrángjai" a taliga két rúdjának elejére voltak ráhurkolva. „A nyakon és a két púp között volt átvetve egy-egy heveder, amelyek azután egy karikával csatlakoztak egy farmatringszerűen a farok alatt áthúzott hevederhez."

95 A teve befogásához nem használhattak jármot, mint az ökrök és a lovak fogatolásához. A récens mongol teveszerszám lényege az állat érzékeny elülső púpját szélesen körülölelő heveder. Nem azért kell szólni róla, mert a honfoglalók is tartottak tevéket. Az eszköz jelentősége inkább a szügyhám közép-ázsiai kifejlődésében keresendő. A honfoglalás korának történeti kútfői és a 13. századi kunok, tatárok életmódját ismertető utazók nem szólnak érdemben a lovak fogatolásáról. K. KOVÁCS László a Magyar Néprajzi Lexikonban az írja, hogy a hám „a magyarságnál nagyon régi lószerszám. A ló igázására a magyarok mindig és kizárólagosan a szügyhámot használták... Van olyan feltevés, amely szerint a hámot Közép-Ázsiában az altáji törökök, esetleg a mongolok találták fel és tőlük terjedt el Kínáig, Mandzsúriáig, Tibetig. Európába pedig - egyes vélemények szerint - a hunok hozták be, mások szerint az avarok, de az sincs kizárva, hogy a magyarok."

96 Döntően HADRICOURT, A. C. hipotézisére és adataira építve közli, hogy a szügyhám és a hozzá tartozó istráng első ábrázolásai Kínából az i.e. 3-2. évszázadból ismeretesek. JENKINS, J.C. nyomán a magyar hám szó távol-keleti rokonszavait sorolja fel egyik fontos dolgozatában: mandzsu qom, mongol qom, kazah qom tibeti hom stb. A szó jelentése ezekben a nyelvekben részint 'terhelő nyereg', részint 'lóiga' vagy 'hám'.

97 HAUDRICOURT, KESZI-KOVÁCS végső forrása, aki voltaképp a vállhám közép-ázsiai eredetének nyelvészeti bizonyítékait gyűjtötte össze és rendezte táblázatba. Ebben a táblázatban együtt szerepelnek a szügyhámra és a vállhámra vonatkozó nevek, illetve a belső-ázsiai terhelő nyereg és a nyakhám elnevezései. Ez a szógyűjtemény azt sugallja, hogy a nyakhámot az altáji törökök vagy a mongolok találták fel, mint a baktriai tevemálházás további fejleményét. JENKINS-nél a mandzsu szó komo alakban szerepel, s az orosz khomut, a csuvas khamat, a tatár qomyt, a kirgiz quamytés a magyar hám társaságában található.

98 A táblázatban egymás mel94. BODÓ SÁNDOR 1990. 83.; DÖMÖTÖR Sándor 1958. 152.; MNA II. 125. térkép. 95. RÓNA TAS András 1961.; Lásd még a 32. lap utáni mellékletek 16. fotóját. 96. MNL II. 1979. 451-452. 97. KESZI-KOVACS László 1983. 173. 98. JENKINS, J. Geraint 1961. 18.; Forrása: HAUDRICOURT, André Georges 1948. 61.