Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
Szekerek és fogatok a honfoglalás korában (1997)
A hosszú, főként füzvesszőből font szekérkasok a kelet-európai népeknél mindenütt használatban voltak. Egyes vélemények szerint a szkíta kultúra visszatükröződései. 67 Magyarországról terjedt el Nyugat-Európában a 14-15. században a szíjakra függesztett kocsi. 68 Szíjakon függött eredetileg a hintónak nevezett jármű kocsiszekrénye is. Ezt az eljárást az Altaj vidéki nomádok az i.e. 5. században már biztosan ismerték. Az Ulagan völgyben kiásott híres négykerekű luxuskocsi tetővel, 126 cm-től 236 cm magasságig terjedő kocsiszekrénnyel készült. Kerekeinek átmérője kb. 160 cm volt, s egyenként 34 küllő tartozott hozzájuk. A kocsiszekrény részei szíjakkal voltak összeerősítve 69 A szíjazást HANCAR, Franz a szétszerelhetőség kívánalmával hozza kapcsolatba, holott a kán kényelme is fontos szempont lehetett. Nincs kizárva, hogy a honfoglalók egyes előkelőinek volt már szíjakra függesztett luxuskocsija. A szekér-kultúra bizonyos technikai fejlettségi szintet, szerszámokat, mestereket kívánt a régi korokban is. A szekér előállításának legnehezebb művelete a kerékagy kifúrása volt. Sok mesterségbeli tudást kívánt a kerék küllőzése, a talpak felrakása is. A kerékgyártás általában véve az ácsmesterségből fejlődött ki. Ács szavunk ótörök eredetű, s a honfoglaló magyarok nyelvében azt a mesterembert jelölte, aki többféle famunkát, így szekérgyártást is végzett. 70 Különösen a kerékgyártás kívánt fejlett szerszámkészletet. Szalu, szeg, ró, fúr, fúró szavunk igazolja, hogy a fát már az ugor ősnép is jól meg tudta munkálni, s képes volt a szekérhez kereket készíteni (sajtkerék). A vaskorban a szerszámok tökéletesedtek, vasból készültek, de a szekérhez vasat nem használtak fel. Honfoglalás kori régészetünk ezért sem találja érdemleges emlékeit a kocsikészítésnek. 71 Batu kán népéből 1255-ben „A férfiak csinálják az íjakat és nyilakat, a kengyelvasakat és zabiákat, készítik a nyergeket, valamint a jurtákat és taligákat..." Rubruk azt is írja, hogy „Az asszonyok gyönyörű szép taligákat készítenek maguknak, de nem tudnám leírni őket felségednek, legfeljebb lefesteni; bizony mindent lefestettem volna, ha tudnék festeni." 72 Ebből a szövegből azt szűrhetjük le, hogy a különböző mesterségeket férfiak űzték, de a taligákat az asszonyok díszítették és festették. A szkíták szekerei közül kiváltak a „temetési szekerek", amelyeket a halottal együtt temettek el, Ezeket a négykerekű járműveket dúsan kifestették és feldíszítették. Az egyik - a Kubán vidékén feltárt - szkíta kurgánban két temetési szekeret találtak. Az egyiken még jól látható volt a világoskék, sárga és fehér festék nyoma. 75 Temetési kocsit a régi tatárok is készítettek. Temetés után a kocsit, amelyen a halottat kivitték, széttörték, jurtáját lerombolták, nevét pedig három emberöltőn keresztül nem volt szabad kiejteni, 74 67. CZEKANOWSKI, Jan 1952. 151. 68. MAKKAI László 1984. 37. 69. HANCAR, Franz 1956. 563.; RUDENKO, Sergei I. 1970. 189.; TARR László 1968. 101-103. 70. TESz I. 94. 71. LÁSZLÓ Gyula 1944. 360.; BÁRCZI Géza 1966. 29. 72. RUBRUK, W. 1255/1986. 208. 219. 73. TARR László 1968. 104. 74. Piano CARPINI 1247/1986. 104.
