Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szekerek és fogatok a honfoglalás korában (1997)

Nem kétséges, hogy a jármüvek díszítése, festése igen régi hagyomány mindazon kelet-európai és közép-ázsiai pásztornépek között, amelyeknek anyagi műveltségéből az 5-10. századi magyarság a legtöbbet merített. Joggal gondolhatjuk, hogy Árpád népének szintén voltak díszes, festett szekerei és taligái. LÁSZLÓ Gyula feltevése szerint honfoglalás kori szekereink nem sokban különbözhettek attól, amit Bertrandon de la Brocquière lovag látott nálunk: „Fedelök igen szép, az ilyen fedeles kocsik oly könnyűek, hogy kerekekkel együtt akárki egymaga vállára veheti és elviheti."

75 Az ökrök befogása Ma még nem lehet biztonsággal válaszolni arra a kérdésre, hogy a honfoglaló magyarok vajon milyen fogatokkal vontatták kerekes járműveiket. Nehéz megmondani, hogy az ökör és a ló közül melyik volt a domináns vonóállat, s mi módon történt a befogásuk. BODÓ Sándor a kapás és az ekés földművelés eurázsiai zónáira, határvonalaira, valamint a ló és a szarvasmarha domináns igavonó régióira hivatkozva foglalt állást: „A magyarság az őshazában Ázsia nyugati és Európa legkeletibb tájain - a két rúd között egyedül fogatolt ló régiójában - minden bizonnyal a lovat használta igaerőként."

76 Lóval vont halotti szekereknek régészeti bizonyítékai vannak az Uraitól délkeletre elterülő sztyeppén már az i.e. 16. században. A Dél-Urál térségében az i.e. 3. évezredben honosodott meg a szekerezés, de a kezdeti időszakban a szekerek elé kizárólag szarvasmarhát fogtak. Az i.e. 2. évezred közepétől valószínűsíthető a ló fogatolása is a dél-uráli pusztán.

77 írott forrásaink a 15-17. századi tatárok, mongolok fogatairól szólva csupán ökrökkel és tevékkel vont szekereket, taligákat említenek. Konstantinápoly lakói és a Pontus vidéki görög, illetve a Volga - Don vidéki orosz népesség szintén ökrös taligákat használt. Ebből ugyan nem következik az, hogy a 9-10. század magyarsága is kizárólag az ökrös taligát ismerte, de a később leírt kelet-európai viszonyoktól sem lehet teljesen eltekinteni. írott forrásaink sajnos nem szólnak a 10-13. századi Kelet-Európa járomformáiról. BODÓ Sándor felteszi, hogy eleink minden bizonnyal Levédiában ismerték meg „a fából készült marjárom valamelyik típusát." Másutt pedig leszögezi: „A szarvasmarha fogatolásának gyakorlatát a bolgár-törököktől vehettük át, s erre a páros mariga használata volt a jellemző."

78 Nem gondolnám, hogy a járom megismerése az ekés földműveléshez kapcsolódott. Elfogadva FODOR István adalékait az ökrös szekerek i.e. 2-3. évezredi előtörténetéről, a járom ismeretét is jóval korábbi korokra kell datálnunk. A marjárom eszközcsoportját említve sem szabad a rámaigára gondolnunk. Ez az igaforma a legfejlettebb, a leghatékonyabb az összes létező járom között. A 75. LÁSZLÓ Gyula 1944. 560. 76. BODÓ Sándor 1990. 27. 77. FODOR István 1991. 117-118. 78. BODÓ Sándor 1990. 28., 189.