Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

A magyar parasztság kerekes járműveinek történeti és táji rendszerezéséhez (1973)

rülhettek. A levédiai magyarok kerekes jármüveinek fejlettségét, s az átadás-átvétel irányát mutatja a fontosabb alkatrészek nevének etimológiája. Ismerték a küllős kereket, mert a küllő valószínűleg ótörök átvétel a magyarban.

25 Honfoglalás előtti török eredetű szó nyelvünkben a tengely, a szárny (rúdszárny), a karó {az oldalt tartotta), s a lószerszám egyes részeinek neve (gyeplő, kantár).

2

" A kerék finnugor tőből származik, a 'kerek' szótól különült el,

25 a (szekér-) oldal, a (szekér-) derék, a (szekér-) fenék korán átmehetett a jelentésbővülésen. Kéznél voltak a kerékhez kapcsolódó műszavak is: talp, (kerék-)agy. A rúd szó eredete ismeretlen. Egyelőre nem lehet eldönteni, hogy a szekérbe fogott vonóállat kizárólag a szarvasmarha volt, vagy már lovat is befogtak a honfoglalás előtti magyarok. Tisztázásra szorul, hogy a magyar nyelv miért szlávból vett kölcsönszavakkal {járom, iga, tézsla) jelöli a szarvasmarha befogására szolgáló tárgyakat.

26 Nyelvész feladat annak eldöntése is, hogy a ló befogására szolgáló szerszám szó összetett alakjában visszavezethető-e a honfoglalás előtti időre. Lehetséges feltevésnek látszik, hogy a levédiai, etelközi magyarok kerekes járművek vontatására lovat és szarvasmarhát egyaránt használtak, bár utóbbi igázása inkább a szántással, az ekés földműveléssel függött össze. Egyelőre elégedjünk meg annak megállapításával, hogy a magyar szekérterminológia legrégibb rétege a honfoglalás előtti időkben gyökerezik, s török, mongol, iráni kulturális kapcsolatokra enged következtetni. Ezek a műszavak elégséges bizonyítékát adják, hogy a szekér minden nélkülözhetetlen alkatrésze már akkor rendelkezésre állt a nyelvi megfelelőkkel együtt. A magyar kerekes jármüveknek a honfoglalás utáni első évezredben végbement formai tökéletesedése részben külső hatások, de talán nagyobb részben a belső fejlődés eredménye volt. A középkori Nyugat-Európa lényeges újításokat vitt végbe a szekér konstrukciójának és a vonóállatok fogatolásának fejlesztésére.

27 Az antik nyakhámot a lovakon felváltotta a szügyhám és a vállhám {kumet). Az első tengely és a kocsiszekrény közé egy szeg körül forgó alkatrész, a fergettyü beiktatásával a szekér mozgékonysága megnőtt, kanyarodása könnyebbé vált. (Ugyanakkor a két első kerék átmérője kisebb lett, mint a hátsóé.) A másik újítás a szekér hosszának változtatását tette lehetővé az első és hátsó tengelyt a kocsiszekrény alatt hosszanti irányban összekötő rúd, a nyújtó révén. A középkori magyar kerékgyártók, kocsigyártók, ha egyáltalában a behozott német bognároktól

28 tanulták el a nyújtó és a fergettyü titkát, az új alkatrészek megnevezésére saját nyelvi örökségükből képeztek szavakat.

29 A lovas szekér rúdszárnyát fenntartó juha, éha, a hámfa jelentésű kisafa; a bélfa; a vasalás nélkül készült szekerek jelölésére szolgáló fakó szó (= fából való) legalábbis honfoglalás utáni belső fejleménynek tekintendő. 23. BENKÖ Loránd 1970. 690-691. 24. Vö. BÁRCZI Géza 1941.; BENKÖ Loránd 1967. 1970. megfelelő címszavait. A karó megfelelője lehetett a gyaka szó is. 25. BÁRCZI G. 1941. 161.; BENKÖ Loránd 1970. 455. 26. KNIEZSA István 1955. megfelelő címszavak. 27. TARR László 1968. 162-163. 28. A bognárszó a 15. század elején feltűnő német átvétel (BÁRCZI Géza 1941. 22.) 29. BÁRCZI Géza 1941. 78.; BENKÖ Loránd 1967. 893.; BENKÖ Loránd 1970. 1057.