Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
PUSZTAI Tamás: A középkori Mohi mezőváros építészeti emlékei
néptelenedik el végleg. A század végi összeírásokban (1685) Mohi már nem szerepel a lakott helyek között, 25 területét a szomszédos települések lakosai művelik. Az egykori mezőváros helye napjainkig szántóföld maradt. Emlékét a 19. század végéig templomának romjai, az egykor erre haladó középkori út újkorban is megmaradt nyomvonala, valamit a terület földrajzi nevei őrizték meg. Vidékünk a középkorban híjával volt a valódi, szabad királyi városoknak. Ezek többsége a Dunántúlon, vagy a mai Szlovákiához tartozó Felvidéken, illetve Erdélyben alakultak ki. Ezen a területen a mezővárosok - jogilag jobbágynak tekinthető lakosokkal, de kisebb régiók kereskedelmi központjaként városi funkciókat is ellátó települések-képviseltek a fejlődés városi útját. Környezetében Mohi a 15-16. században városi funkciókat betöltő településsé vált. Mohit a középkori oklevelekben többször említik oppidumként. Életében meghatározó szerepe volt a rajta átvezető utaknak, vámjának. Országos vására, hetipiaca volt, lakosai plébánosukat maguk választhatták meg, polgáraik fölött - egyes esetektől eltekintve - saját bíráik ítélkezhettek. Mint általában a mezővárosok többségében, gazdasági életének meghatározója feltehetően nem a távolsági, hanem a helyi, a környezetében található eltérő gazdasági adottságokkal rendelkező tájegységek közti kereskedelem lehetett. KUBINYI Andrásnak az Abaúj-, Borsod-, Heves- és Torna megyei központi helyeket vizsgáló tanulmánya alapján, Mohi a központi helyek nyolc fokozatba sorolható rendszerében a hatodik kategóriába - a részleges városjellegű mezővárosok közé tartozik. E beosztásban Mohival hasonló kategóriába sorolható Kövesd, Diósgyőr, vagy a távolabb eső Szántó, Kaza és Telkibánya. Mohi közvetlen környezetében található települések - Ernőd, Hejőkeresztúr és Ónod - a falvak vagy az átlagos mezővárosok csoportjába sorolhatóak. 26 Mohi geográfiai helyzete, valamint a középkori magyar településstruktúrában játszott szerepe a település építészetét is meghatározták. A településszerkezetben, a házak építési módjában meghatározható jellegzetességeket esetenként éppen a település helyzetével magyarázhatjuk. A település régészeti kutatása Mohi régészeti kutatása a 19. század hetvenes éveiben kezdődött. 27 A mezőváros helyén található szántóföldön ekkor még látszottak a település egykori templomának nyomai. A kassai Felső Magyarországi Múzeum későbbi őre, MISKOVSZKY Viktor 1874. szeptember 23-án ásatott a templom helyénél, de mint később SZENDREY Jánosnak írta, „csak az egykori épület alapfalait találta meg", így a kutatást nem folytatta. 28 1878. augusztus 26-án a Magyar Történelmi Társulat hadtörténeti bizottsága kutatott az egykori település dombján. E kutatásról több írásos beszámoló is készült. 29 A néhány napos kutatást SZENDREY (Wagner) János 25. BOROVSZKY Samu 1909. 353. 26. KUBINYI András 1999. 516-518. 27. 1878-ban Ónodon egy Tóth A. György nevű öreg lakos elmondta, hogy „62 évvel az előtt, ásás közben a Puszta Templom nevű helyen az egykori Muhi város pincéjére bukkantak, s itt számos bilincset, szeget stb. effélét találtak" (SZÁZADOK 1878. 85-86). Ezt a kutatást nem soroltuk a régészeti kutatások közé. 28. SZENDREY János 1879. 29. Századok 1878. VIII. füzet 85-89., 142.; SZENDREY János 1879.
