Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
PUSZTAI Tamás: A középkori Mohi mezőváros építészeti emlékei
vezette. 30 A település templomának kiterjedését, a fűvel benőtt, de még látható (!) romok alapján 20x40 méterben határozta meg. Az egykori település központjában három szelvényben végzett ásatásokat. Ezek a területek gyakorlatilag a település központját foglalták magukba. A kutatás során sikerült meghatároznia az egykori település lakott részeinek a kiterjedését, amit egy térképen föl is tüntetett (e térképre még nem sikerült ráakadnunk). Az ásatás eredményeinek értékelése során SZENDREY a 16. századi mohi porták összeírásait áttanulmányozva, fölvázolta azt a képet, ami lényegében a mai napig helyesen mutatja a település 16. századi sorsának változásait. Megállapította, hogy a település összeírt portáinak száma egészen 1564-ig növekedett, majd ezt követően folyamatosan csökkent. A mezőváros pusztulását a mezőkeresztesi csata idejére tette. Mohi következő kutatója LESZIH Andor - a miskolci múzeum igazgatója - volt. Feltehetően a muhi csata közelgő 700. évfordulójára tekintettel végzett ásatásokat a településen, 1934 és 1941 között több alkalommal, összesen mintegy 78 napon át. Az ásató az egykori falu területén, szórványosan előkerült leletanyag alapján (szekercék, sarkantyúk, nyílhegyek stb.) arra következtetett, hogy esetleg sikerül megtalálnia a csata halottainak tömegsírját. Ilyen megfontolások mellett látott munkához, s mivel az egykori templom mellett hamarosan talált is egy nagyméretű csonttömeget (feltehetően a középkori templom csontháza - az ossarium helyén) a tömegsírt a tatárjárással hozta összefüggésbe. LESZIH Andornak összefüggő, nagy felszínek feltárására nem volt módja, így ugyan igen sok területen ásatott, de teljes épületalaprajzokat nem sikerült meghatároznia. Mivel LESZIH Andornak a kor adottságaiból eredően sem lehetett nagy településásatási gyakorlata, valamint megfelelő módszertani alapjai, a kutatás dokumentálása igen hiányos volt. Ez az előkerült leletanyag értékelését megnehezítette. LESZIH Andornak nem volt módja ásatási eredményeit publikálni, azt helyette 1959-ben ÉRI István és BÁLINT Alajos tette meg. 31 ÉRI Istvánék rekonstruálták a LESZIH-féle ásatási szelvények elhelyezkedését, leírták a rendelkezésre álló leletanyagot és dokumentációt. Az ásatás bizonyosan érintette a templom melletti temetőt, ahol a sírok mellett 1517. századi mellékletek voltak. Többször említette LESZIH a dokumentációban a templom melletti nagy házat, ami talán az egyik 16. század közepi curiával azonosítható. Az előkerült épületek nyomait vizsgálva majd minden korabeli építési módra talált példát, Került elő boronaszerkezetre utaló gerenda, illetve cölöpnyom, sárral tapasztott fal maradványa, de kőfalé is. Az elpusztult mezőváros régészeti kutatásainak harmadik szakaszát jelentették a tervezett M3-as autópálya miskolci bekötő szakaszának építését megelőző régészeti leletmentések. 30. A Századokban megjelent kutatási jelentés igen vázlatos, az ásatási helyeket csak hozzávetőlegesen jelöli meg. Jóval részletesebben ír erről SZENDREY János a Miskolc című folyóirat 1879. évi 38-41. számaiban. Mint írta, a kutatást elsősorban az indította el, hogy olyan jelentős történelmi eseménynek, mint a tatárokkal vívott Muhi csatának, nem ismerjük a pontos helyét, és emlékét semmi nem jelzi. A település régészeti kutatását még sokáig, egészen a huszadik század harmincas éveiig a tatárokkal való ütközet körülményeinek a tisztázása motiválta, noha SZENDREY János a kutatásról szóló beszámolójában elmondta, hogy a tatárokkal való csata körülményeit az ásatás segítségével nem lehetett pontosítani, ám az egykori mezőváros föld alatti maradványait sikerült egyértelműen meghatároznia. 31. ÉRI István-BÁLINT Alajos 1959.
