Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
PUSZTAI Tamás: A középkori Mohi mezőváros építészeti emlékei
A KÖZÉPKORI MOHI MEZŐVÁROS ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEI PUSZTAI TAMÁS Mohi mezőváros geográfiai, valamint a középkori településstruktúrában való elhelyezése A hajdani Mohi falu, majd mezőváros Borsod megye déli részén, a Bükk-hegység és a síkság találkozásánál haladó középkori út mentén jött létre. Föld alatti maradványai Miskolctól 12 kilométerre DK-re, a mai Ónod község déli határában találhatók, Ónodtól mintegy 2 kilométerre (1. kép). Az Ónod-Nyékládháza-Hejőkeresztúr települések határolta viszonylag sík területet az egykor Mohi mellett folyt Hejő, Szinva és Sajó elhagyott folyómedrei szabdalják (2. kép). 2 Ennek a területnek - melyet a térképek Mohi pusztaként jelölnek - a központi kiemelkedése a „Pusztatemplom-domb". Ez a hozzávetőlegesen ÉK-DNyirányú, a környezetéből 3-4 méterrel kiemelkedő, mintegy 800 méter hosszú dombhát alkotja az egykori település magját. Ezt a dombot - így Mohi föld alatti maradványait - a Nyékládháza-Tiszaújváros út (35-ös sz. főútvonal) az 5. kilométerkőnél kettévágja. A történelemkönyvekbe a középkori Mohi falu neve a IV, Béla király uralkodása alatt országunkra támadt tatár sereggel szemben, 1241. április 11-ről 12-re virradó hajnalon elszenvedett magyar vereség kapcsán került be. Ez időpont előttről nincs olyan írásos adatunk, ami a település létezésére utalna. Igaz, a település 1241-es fennállására sincsenek közvetlen írásos adataink. A „Muhi csata" kortárs leírói a csata leírása során Mohi falu nevét nem is említik, csupán a Sajó folyóét. A legkorábbi forrásokat, ahol a csata kapcsán már Mohi nevét is említik, jóval száz évvel a mondott események után írták. 3 Korabeli írásos források tehát nincsenek Mohi 1241-es létezésére, de - mint később látni fogjuk - a régészeti adatokból ez valószínűsíthető. Az 1241. évi tatárjárás Borsod megye déli részén, különösen a Tisza síkságán nagy pusztítást eredményezett. A tatárjárás előtt a területen az írásos források által említett 69 helység közül 16 néptelenedett el, ami a korábban létezett települések 1. A dolgozatot az OTKA F 23432. sz. kutatási szerződés támogatásával készítettük el. A régészeti feltárás terepi dokumentációját VÍGHNÉ TAKÁCS Mária és KALÁSZDI György, a dolgozat rajzait SÁFRÁNY Andrásné készítette el. A szisztematikus felszíni leletgyűjtés értékelése KEREKES András és LOSONCZI Csaba munkája, a légi felvételek georeferálását SZÁSZ Róbert végezte el. Munkájukat ez úton is köszönjük. 2. A Szinva, a Hejő, a Sajó és a Hernád medreinek középkori elhelyezkedése jelentősen eltér a vidék mai vízrajzától. A régi Szinva nem Miskolcnál, hanem jóval Mohi alatt folyt bele a Hejőbe. E Szinva medrek Mohi nyugati szomszédságában ma is jól láthatók. A vidék középkori vízrajzát MARJALAKI KISS Lajos 1926. 37. mutatja be. 3. A tatárjárás emlékezete. 1981. 165.
