Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

KEREZSI Ágnes: Az obi-ugorok legjellemzőbb épülettípusai

6. kép. Hanti boronaház. KEREZSI Ágnes felvétele Az orosz típusú mennyezetes, többhelyiséges, magas - 15-17 rönkfából épült tornácos boronaházak csak a 19. század második felében kezdtek elterjedni Északnyugat Szibériában, és inkább csak az oroszokkal intenzív kapcsolatot folytató obiugor csoportok között. Az általam tanulmányozott szurguti hantiknál még a boronaházak hagyományos fajtáját építik napjainkban is, téglalap alakú (6x4,5m), egyosztatú épületeket.

36 A nyeregtetős, mennyezet nélküli faházak vastag rönkfákból készülnek (9-11 db), viszonylag alacsonyak, még középen a legmagasabb pontban sem érik el a 2 métert (6. kép). A rönkök közötti réseket mohával tömik ki. A tető ugyancsak fából készül, melyre szigetelésül régebben mohát, majd nyírkérget raktak, de ma már a Szopocsin családnál felváltották ezt a gyári szigetelőanyagok. Viszont akárcsak dédapáik, máig jéggel helyettesítik az üveget apró méretű ablakaikon. A bejárati ajtó előtti térhez esetenként kis fűtetlen kamrát ragasztanak, ahol a megtisztításra váró madarakat, a kidolgozatlan prémeket, hatalmas nyírkéreg edényekben az áfonyát és más gyakorta szükséges, romlandó élelmiszerüket, használati eszközeiket tárolják. A házak többségénél a bejárati ajtó közvetlenül a szabadból nyílt. A házak belső elrendezése azonban csaknem mindenütt azonos. A bejárati ajtótól balra található a ház konyhai része, ahol széles, gyalult fapolcokon állnak a főzőedények, s mellettük az élelmiszer. A bejárattól jobbra áll a saját maguk által készített alacsony, kisméretű vaskályha, a mellette lévő sarokban pedig a tüzelő. A fa feldarabolása, házba hordása a többi ház körüli teendővel együtt az asszonyok felada36. KEREZSI Ágnes 1997. 13-59.