Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

KEREZSI Ágnes: Az obi-ugorok legjellemzőbb épülettípusai

ta. A bejárattal szemben, attól mintegy két méterre, 40-50 cm magas, dobogószerű rész kezdődik. Ez egy alulról földdel, ágakkal, szénával feltöltött, majd deszkával bo­rított, kb. 2,5 m széles prices, amely egyik oldalfaltól egészen a másikig tart. Ez tu­lajdonképpen a lakótér, itt esznek, alszanak, élnek az emberek. Felettük, a ház sar­kaiba vastag vízszintes rudakat illesztettek, ezeken tartották ruhájukat a ház lakói. A bejárattól balra lévő konyharészt is deszkapadló borítja, de az szigetelés nélkül, csak egyszerűen le van téve a földre. A deszkát maguk gyalulják, a környéken bőségesen lévő fenyőfából. Csakúgy, mint a konyharésznél, a ház bejárattal szemközti falán is gyalult deszkapolc van, ami különleges szerepet játszik az osztják házakban. Itt tá­rolják a család ereklyéit, a védőszellemek figuráit és a különleges tiszteletnek örven­dő medvebőrt. A szűk. egyosztatú házban mindennek és mindenkinek szigorúan meghatározott helye van. A bejárattól jobbra eső rész az idősek, a bal oldali a fiata­lok helye. Ha egy család él a házban, akkor a bejárattól balra eső fal mellett alszik a házigazda, mellette a felesége, jobb oldalon a gyerekek és a vendégek. Akárcsak a kónuszos sátorban, a boronaházban is egy sor tilalmat be kellett tar­tani az ott élő asszonyoknak. így például a nőknek nem volt szabad közvetlenül a fal mellett, vagy a bejárattal szemközt aludni, a fekhelyek fejrészét átlépni. Mint már em­lítettük, a ház hátsó fala, a bejárattal szemközti rész, csakúgy, mint a háztető, vagy ahol volt, a padlás, szent helynek számított, ahova nő nem léphetett. Nem kerülhet­te meg a házat, és nem mehetett oda a ház mögött álló szent szánhoz sem. GEMUJEV, I. N. ezt azzal magyarázza, hogy akárcsak az áldozati berkeknek, a há­zon belüli illetve házkörüli szakrális helyeknek azért kellett tisztának maradni, mert hi­tük szerint itt tartózkodtak segítő- és védőszellemeik. 37 Adatközlőim is alátámasztot­ták ezt. A nők a szurguti hantiknál is tisztátalannak számítottak, csak kislány koruk­ban vagy idős asszonyként nem vonatkoztak rájuk ezek a tilalmakat. A nőkre vonat­kozó tabukkal magyarázható, hogy gyűjtéseim során csak keveset, és azt is vona­kodva meséltek a férfiak a boronaházak tetőszerkezetének részleteiről. Adatközlésük jórészt abból állt, hogy mi az amit nem szabad csinálnom. Dolgozatom terjedelme nem teszi lehetővé, hogy tovább folytassam az obi-ugo­rok szerteágazó épülettípusainak bemutatását. Elsősorban az obi-ugorok legrégeb­bi, illetve legtipikusabb lakóépületeit kívántam benutatni. Remélem sikerült ismertet­nem azokat a hazánkban kevésbé ismert adatokat, melyek segítségével a kutatók újabb adalékot kaphatnak népi építészetünk archaikus gyökereinek felkutatásához. 37. GEMUJEV, Izmail Nuhovics 1990: 10-17

Next

/
Oldalképek
Tartalom