Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
SABJÁN Tibor: Késő középkori népies kályháink nagytáji vonatkozásai
A bögrés kályhák elterjedésének időszakát először SZABÓ Kálmán próbálta meg kikövetkeztetni. Abból indult ki, hogy a kályhák elterjedéséhez hosszabb idő kellett, a 16. század első fele háborús, zavaros időszak volt, ezért ez nem kedvezett a fejlődésnek. Ugyanis úgy látta, hogy a kályhák a kétosztatú házzal együtt terjedtek el az alföldi falvakban, ez pedig valószínűleg a 15. század végén történhetett. 103 PAPP László is hasonlóan képzelte a kérdést, abból indult ki. hogy a kályhás házak a 16. század második harmadában már általános használatban voltak, ezért az elterjedésük a középkor utolsó századában is történhetett. 104 Tulajdonképpen ez a 30-as években kialakult álláspont vált elfogadottá a régészeti és néprajzi kutatásban is, ettől jelentősebben eltérő keltezést két kutató alakított ki. PÁLÓCZI HORVÁTH András rétegtani megfigyelései alapján a szentkirályi füsttelenített kályhás házak megjelenési idejét a 15. század első felére, esetleg már a 14-15. század fordulójára tette. 105 Ezen belül a bögrés kályhák elterjedését a 15. század közepe tájára keltezte. 106 A kályhák jóval újabb elterjedését veti fel TAMÁSI Judit az ozorai anyag vizsgálata kapcsán. A tizenöt éves háború előtti török hódítások és a keskenyedő fenekű bögrés szemek elterjedési területe közötti összefüggések alapján feltételezi, hogy ez a formájú bögre a török példák nyomán alakult ki, ezért ez a típus a 16. század előtt nem jelenhetett meg. 107 Ugyanakkor a tányérka alakú szemek - melyeket szintén a török hódítással lehet összekapcsolni - rétegtani elemzéséből azt a következtetést vonja le, hogy egyik példányuk legkorábban a hódoltság elején kerülhetett egy gödörbe. 108 Tehát a kályha pusztulását a törökök első betöréseihez lehet kötni, nem pedig magyarországi megtelepedésükhöz. Még szembeötlőbb a kérdés tarthatatlansága, ha az építkezés felől nézzük azt. Eszerint nem csak a keskenyedő fenekű bögrét kellett a törököknek elterjeszteni a 16. század alföldi parasztházaiban, hanem a kívülfűtős cserépkályhát is és a vele elválaszthatatlanul összekapcsolódó füstmentes szobájú és kiugratott kemencés konyhájú lakóházat is. Úgy gondoljuk, hogy az első török betörésekkor már mind a keskenyedő fenekű bögre, mind a kályha és a lakóház is széles körben elterjedt, ezért a török pusztítások anyagában ezt találjuk, és ezért látszik úgy, hogy ez a jelenség a hódoltság korához köthető. A különböző ásatások tapasztalataiból megállapítható, hogy a bögrés kályhák használói köre az alföldi parasztságból és a szabad státuszú falvak lakóiból tevődött össze, feltételezhető, hogy gazdagabb példányaik a kisnemesek falusi házaiba is bekerültek. A kályhák készítési központjait nem ismerjük, a kelet-dunántúli Ete példáján arra gondolhatunk, hogy mezővárosi fazekasok műhelyeiből kerültek ki, 109 103. SZABÓ Kálmán 1938. 98-99. 104. PAPP László 1931. 151. 105. PÁLÓCZI HORVÁTH András 1989. 98-99. 106. PÁLÓCZI HORVÁTH András 2000. 142. 107. FELD István-GERELYES Ibolya-GERE László-GYÜRKY Katalin-TAMÁSI Judit 1989. 196-197. 108. FELD István-GERELYES Ibolya-GERE László-GYÜRKY Katalin-TAMÁSI Judit 1989. 199. 109. CSALOGOVITS József 1937. 330-332.; MIKLÓS Zsuzsa-VIZI Márta 2001b. 51-52. 31. tábla.
