Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
SABJÁN Tibor: Késő középkori népies kályháink nagytáji vonatkozásai
Szemeskályhák a Dunántúl keleti felén A Dunántúl keleti felén a szemeskályhák bögre és tál alakú szemekből épültek. Rendszerint a kályhák szögletes alsó része bögrékből, felső hengeres teste tál alakú szemekből készül, de előfordult ennek a fordítottja is, az alsó részben voltak a tálak, sarokcsempékkel, a felsőben pedig a bögrék. A fenti változatok a leletanyagban a sarokcsempék hiányából, illetve meglétéből következtethetők ki. 110 Ez a kályhaféle területileg a fentebb ismertetett két nagytáj közé ékelődött be, maga a kályha pedig a két alapvető típus kontaminációjaként is felfogható. Előfordulásuk nyugati határa Sarvalyon érhető tetten, délen ennek megfelelően Somogy megye közepéig ismertek kályhaszemeik, keleti irányban pedig a Duna vonaláig követhetők. Ezzel a szemeskályhával olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy példányaik egészen a 20. század elejéig megmaradtak, megőrizve a késő középkori kályhák főbb jellegzetességeit. 111 Mint már említettük az egyik megmaradt és álló példányukat BÁTKY Zsigmond és KOVÁCH Aladár még az 1900-as évek kezdetekor szerencsésen megtalálta a sárközi Deesen. Felfedezésükről beszámolót írtak és BÁTKY fényképeket is készített. 112 Ezt a kályhát BÁTKY meg is vásárolta és lebontatták a Néprajzi Múzeum számára. Egy másik példányukat az 1930-as években találták meg egy szőlőbeli présház szobájában. 113 (9, kép.) A kályhák előzményét még az 1930-as években kiásta CSALOGOVITS József, aki Decs határában, az egykori Ete mezőváros területén folytatott feltárásokat. 114 Egyik szelvényében téglaalapozású, kétosztatú lakóházra bukkant, melynek szobájában, néhány centiméterre megemelt kis döngölt padkán, szemeskályha omladékára talált. 115 A lelet szenzációsnak bizonyult, hiszen a teljesen ép kályhatalapzaton 5 db kályhaszem eredeti helyén feküdt. A kályha fenekét téglával rakták ki, omladekaban a szögletes alsó részhez tartozó bögrék, és a felső részt képező tál alakú szemek hevertek. A kályha oromzatán háromszög alakú és tornyos gombbal ellátott csempék sorakoztak 116 (7. kép). A ház pusztulását CSALOGOVITS a 17. század első felére keltezte. Hasonlóan szerencsés lelet került elő az egykori Sarvaly falu 17. számú lakóházából is. 117 Itt is megmaradt a kályha alsó része, kőből rakott lábazata, feneke és szájnyílása. A kályha körül, illetve annak belsejében vöröses színű kályhaszemek hevertek: pohár alakúak, négyszögletes szájú tálak, sarokcsempék, háromszögletű tálak és hagyma formájúak. PARÁDI Nándorral ellentétben mi úgy gondoljuk, hogy az omladék teljes egészében a kályhából származott, ennek lábazati része tágas és padkás volt, fölötte a kályha tál alakú csempékből rakott szögletes része következett a sarokcsempékkel, majd efölött a pohár alakú szemekkel kirakott hengeres rész emelkedett. A kályha tetejét a háromszögletű oromcsempék szegélyezték, mögöttük magasodott a hagyma ala110. SABJÁN Tibor 1991 b. 275-276. 111. SABJÁN Tibor 1991b. 276. 112. KOVÁCH Aladár 1903.; BÁTKY Zsigmond 1903. 257-260.; lásd még: SZILÁGYI Miklós 1984. 272-288. 113. CSALOGOVITS József 1935. 7. 6. kép.: NM F 70 868, BÁTKY Zsigmond felvétele 1934. 114. CSALOGOVITS József 1937. 321-333. 115. CSALOGOVITS József 1937. 326-328. 116. CSALOGOVITS József 1937. 327. 117. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 106-109.
