Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
SABJÁN Tibor: Késő középkori népies kályháink nagytáji vonatkozásai
dés eldöntése a fentebb ismertetett sarokcsempés leletek vizsgálatában kereshető. Ha a tányérka alakú szem olyan kályhák omladékából is előkerül, ahol sarokcsempék voltak, akkor könnyű belátni, hogy ott nem sarokcsempe funkcióval szerepelhetett. A túrkeve-mórici ásatási anyagban majdnem minden kályha omladekaban volt sarokcsempe, de tányérka alakú szem csak néhány helyen került elő. Sajnos MÉRI rövid beszámolójából nem állapítható meg, hogy ezek egy kemencén belül is előfordultak-e. 100 Mindenesetre a kérdés eldöntése nélkül azt mondhatjuk, hogy az alföldi tányérka alakú szemek megfelelői a nyugat-dunántúli domborműves csempék, vagy a sarokcsempék. A két nagytáji kályha csempeféléi között tehát nagymértékű megfeleléseket láthatunk, még az eredeztethetőség szempontjából is nagy a hasonlóság. Az alaptípusokból származtathatók a négykaréjos és a háromszög változatok is. Hasonlóság van az egyszerűbb oromzatú kályhák között is: mindkét területen a bonyolult felépítésű oromzat helyett a lapokból készített pártákat használják, sőt a bástyatetős motívum is előfordul mindkét anyagban. Úgy gondoljuk, hogy a nagyfokú egyezések nem lehetnek véletlenek, és ha a csempék között szembeötlő megfelelések vannak, akkor a kályhák külsejében is joggal tételezhetünk fel hasonlóságot. Tehát a gazdagabb alföldi kályhák pont úgy nézhettek ki, mint a külsővati leletből megismert kályhák, csak felületüket a bögrés szemek és változataik díszítették, (4-5. kép.) A kályhák alul szögletesek, felül hengeresek lehettek, alul a lábazatukban nem voltak kályhaszemek. A kályha köpenyébe a szemeket hálósán rakták bele, a bögrés kályháknál a kötésbe rakásnak nincs értelme, ezt példázza az a két bögrés kályha is, melyeket a 20. század elején a Sárközben fényképezett BÁTKY Zsigmond 101 (9. kép). Ezek alapján feltételezhetjük, hogy a szemek egymástól 5-6 centiméternyire lehettek, közöttük a kályha felületének sározása látszott. Ezeket a sározott részeket, a szoba falaival együtt, Szentkirályon fehérpiszkosfehér színű agyaggal mázolták be. 102 Ebbe a fehéres színbe mélyedtek a szemek, melyeknek csak az elütő terrakotta öble látszott. A kályha alsó részében az első sort a tálka alakú szemek képezték, ezt követték az egyszerű bögrékből rakott sorok, majd legfelül a négykaréjos változatok következtek. A kályha felső részében több sor bögre volt, majd az oromzatot csúcsára és talpára állított háromszög szájú szemek zárt sora képezte. Ezek fölött a háromszögletű, mérműves és tornyos csempék vagy a bástyatetőt utánzó párták voltak elhelyezve. A párták zárt koszorúban, a felálló oromcsempék talán nem sűrűn, hanem ritkásan sorakoztak a kályha peremén. Mögöttük emelkedett a kályha kupolája, amelyben a hagyma alakú szemek ültek. Az egyszerűbb kályhákból néhány kályhaszemfajta hiányozhatott. Például a háromszög szájú szemekből, vagy a négykaréjosokból rakott sorok elmaradhattak, esetleg az oromzatban kevesebb csempe, vagy csak párta foglalt helyet. A jászsági és nagykunsági sarokcsempés kályhák annyiban különböztek az előbbiektől, hogy függőleges éleiket zárt sorban összerakott sarokcsempék védték. A leletekből arra lehet következtetni, hogy a bögrés kályháknak néha úri változatát is készítették. Ezeken igyekeztek áttört vagy kivágott előlapokkal gazdagítani a kályha külalakját. 100. MÉRI István 1954. 148.; A körülményekből gyanítható (de nem igazolható), hogy a két csempe ugyanabban az omladékban is előfordult. 101. BÁTKY Zsigmond 1903. 258. 1. kép. ; CSALOGOVITS József 1935. 7. 6. kép. 102. PÁLÓCZI HORVÁTH András 2000. 141.; SABJÁN Tibor 2000. 168.
