Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

SABJÁN Tibor: Késő középkori népies kályháink nagytáji vonatkozásai

Bögrés szemeskályhák az Alföldön A török hódoltság területén elpusztult középkori falvak ásatási anyagában nagy számmal szerepelnek a bögre alakú kályhaszemek, melyek egykoron egy kívülfűtős, vastag sárfalakkal épült kályhafélének a falát lyuggatták tele. Ezekből a kályhákból eddig még nem került elő olyan szerencsés és teljes lelet, amely eredeti sárdarabokkal bizonyítottan tanúskodik a kályhák külalakjáról és csempéik elrendezéséről. Másrészről viszont ennek a kályhának az elterjedési területén volt a legtöbb faluásatás, kisebb-nagyobb leletmentés, amelyek révén rengeteg részadattal rendelkezünk. Ezekből szépen kirajzolódik a kályhák alaprajza, lakóházon belüli helyzete, csempéinek fajtája és nem utolsósorban elterjedési területe. Eszerint a bögrés kályhák a Nagyalföld egészén (beleértve a Duna-Tisza közét, a Tiszántúlt, a Délvidéket is), valamint a Dunántúl keleti szegélyén terjedtek el. Északon az Északi-középhegység vonulata a határa, keleten pedig egészen Kolozsvár térségéig fellelhetők példányaik.

54 A bögrés szemek nyugati irányú elterjedése magyarázatra szorul, hiszen itt a szemek egészen a Dunántúl középső részéig megtalálhatók, de már más összetételben szerepelnek a kályhák felületein, mint a Nagyalföldön, ezért most őket külön, egy másik nagytáji területként tárgyaljuk. 4. kép. A szentkirályi 4/a. számú ház kályhájának rekonstrukciója (SABJAN Tibor 2000. 182. 11. kép. után) 54. BENKŐ Elek szíves közlése.