Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
SABJÁN Tibor: Késő középkori népies kályháink nagytáji vonatkozásai
és oroszlános csempék csoportját Zsigmond-korinak, vagy legkésőbb V. László-korinak gondolta. 43 A korai meghatározások közé kell sorolnunk KOZÁK Károly elképzelését is, aki a sümegi oroszlános csempéket 1430 és 1470 közé keltezte. 44 A korai időponthoz kapcsolódik ILON Gábor meghatározása is, amelyben a külsővati kályhák felállításának idejét a címeres csempe alapján a Wathy család udvari szolgálatára, 1453-1463 közétette. 45 Később valószínűvé vált, hogy a kúria a falu másik nemesi családjának, a Hosszútótiaknak tulajdonában volt, így a datálás már nem kötődik olyan erősen a megadott határok közé. 46 A Mátyás-címeres csempékre alapozva keltezte a sarvalyi ásatás 23. számú házában állt kályhát PARÁDI Nándor. Ennek alapján a készítés idejét a 15. század második felére tette, bár a szarvasos csempéket másik kályhához tartozónak gondolta, és azokat a 16. század elejére datálta. 47 Később részletesen foglalkozva a címeres csempék kérdésével a külsővati típusú kályhák készítési idejét a 15. század utolsó harmadára tette. 48 A nagyvázsonyi népies csempék feldolgozásakor TAMÁSI Judit az itt előkerült csempeanyag készítési idejét legkorábban a 15. század utolsó két évtizedére datálta 49 A kutatók egy másik csoportja a kályhákat a 16. század elejére helyezte. Ezt az álláspontot MÉRI István képviselte először, aki a nyugat-dunántúli és a dél-alföldi leletek elemzése alapján a népies csempéket - mindenekelőtt a nadabi csempét - a 16. század első felére keltezte. 50 KOVALOVSZKI Júlia a csepelyi ásatásból előkerült csempék datálását a 16. század elejére tette. 51 Az újabb közlésekből is a 15. század utolsó évtizedei és a 16. század eleje közötti időszak bontakozik ki, mint a kályhák keletkezésének lehetséges időpontja. 52 A kérdés vizsgálatakor megállapíthatjuk, hogy az eddigi ásatásokból a kályhák teljesen biztos datálása nem lehetséges, mert a régészeti megfigyelések inkább a pusztulás időpontját tudják jobban körülhatárolni. A címerekből vagy az egyéb leletekből pedig nem lehet pontosabb eredményre jutni. A kályhák készítésének fentebb körülhatárolt időszaka egyébként reális lehetőségeket vet föl, hiszen nem gondolhatjuk, hogy egy ilyen nagy területen működő, viszonylag gazdag mintakinccsel dolgozó műhely, illetve műhelyek köre csak néhány évig létezett volna. Reálisabb, ha azt gondoljuk, hogy ezek a műhelyek évtizedeken át működtek és készítették termékeiket. A kályhák megrendelői a nagytáj nemesi rétegéből kerültek ki. Az ásatási tapasztalatok szerint ilyen kályhák álltak a várak előkelőbb szobáiban (Sümeg, Nagyvázsony), a vidéki nemesi udvarházakban és falusi lakóházakban (Külsővat, Csabrendek, Csepely, Szentmihály, Sarvaly, Hahót), a kolostorok fűthető szobáiban (Zalavár, Alsórajk, Fakospuszta) és más egyházi épületekben (Vasvár). 53 Ezek a kályhák paraszti használatba még nem kerültek. 43. KÁDÁR Zoltán 1953. 77. 44. KOZÁK Károly 1963. 148. 45. ILON Gábor-SABJÁN Tibor 1989a. 89. 46. ILON Gábor 1996. 117. 47. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 108.; 109. 48. PARÁDI Nándor 1990. 164. 49. TAMÁSI Judit 1989. 173. 50. MÉRI István 1957. 201. 51. KOVALOVSZKI Júlia 1969. 245. 52. SZŐKE Béla Miklós 1996. 287.: VÁNDOR László 1996. 216.; KVASSAY Judit 1996. 240-241. 53. PARÁDI Nándor 1990. 164.
