Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
MOHAY Tamás: Új kérdések és új határok a néprajzban: az ezredforduló perspektívái
kor biztosan számíthat feleletre. Ezt a rejtett meggyőződést fejezi ki „adatközlő" szavunk, vagy az, hogy a néprajzi adatok emberektől való kikérdezésére a „gyűjtés" szó honosodott meg. Messzire vezetne most ennek az egy fogalomnak az elemzése, elég itt annyit megjegyezni, hogy más társadalomtudományokhoz képest sokkalta erősebb ebben a szóban az értéktartalom; gyűjteni azt szokás, ami valami miatt értékes. A kulturális határok egy részének elmosódása az is jelenti, hogy teret hódítanak globális kulturális minták, s ezek szinte észrevétlenül részévé válnak hétköznapi életünknek. McDonald, Walt Disney, hollywoodi filmek, Coca-Cola, brazil szappanoperák stb., mindenki tudhatja, mire gondolok. Politikai eszközökkel nemigen lehet határt szabni multinacionális vállalatok térhódításának egy Európai Unióba felvételre törekvő országban; ugyancsak nehéz gátat vetni a nemzetközi bűnözésnek, a kábítószer-kereskedelemnek, ami manapság nálunk egyre nagyobb mértékben veszélyezteti gyermekeink korosztályát városokban és kisebb településeken egyaránt. Ott, ahol néhány évtizede a néprajzkutató gyermekjátékokat ment gyűjteni, ott most drogok cserélnek gazdát a falusi diszkókban. Vannak, akik mindezt egyfajta kulturális gyarmatosításnak tartják, talán nem is jogtalanul. Nem kívánok ezúttal a globalizáció gazdasági vagy éppenséggel társadalmi vetületeiről beszélni; ezek még sokáig lesznek vitatémák közgazdászok szociológusok körében. Néprajzi szempontból az a változóban levő kulturális tagolódás érdemel figyelmet, amely módosítja a megszokott minták szerinti világérzékelésünket. Átértékelődik a szóbeliség szerepe: korábban az elit és a nép közötti egyik legfontosabb választóvonal az írásbeliség/szóbeliség használatában mutatkozott. A huszadik század megteremtette az újfajta szóbeliséget a rádióban, televízióban, hanglemez-, kazetta-, majd CD-kiadásban, amely által „népi"-vé (popular) válhatott számos kulturális termék és minta, Ezáltal elhomályosultak korábban markáns határok, amelyek korábban nép és elit között húzódtak. A mesterséges nyelvek megteremtésének igénye a múlt század végén akkor született meg, amikor Európában végérvényesen leáldozott a latin nyelvű tudományosságnak, és még nem látszott, hogy az élő nyelvek között melyik tesz majd szert dominanciára. Manapság a metanyelvek közül a számítógép „nyelve" terjedt el; szabványok, operációs rendszerek és ezek kommunikációja a világon soha nem látott egységesülést hozott. Divat manapság az internetet szóba hozni; nem tudok róla, hogy - nálunk legalábbis - valaki az itt található „beszélgetőcsoportok", levelezőlisták újfajta szóbeliségének néprajzi, antropológiai kérdéseit felvetette volna. Az viszont az érdekesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy manapság olyan helyek is megjelennek az interneten, ahová a néprajzos még mostanság is „néprajzi gyűjtőútra" indul: a csíksomlyói zárdában a hetvenéves ferences atya, aki házfőnökként egy évszázados búcsújárás egyik szervezője, a hálózatról letöltött klasszikus orgonamuzsika megszakadásán bosszankodik. Határok átlépésének leglátványosabb és legnyilvánvalóbb formái természetesen a migráció köréből kerülnek ki. Ezzel hagyományosan a néprajz is szokott foglalkozni: településtörténettel, népességtörténettel érintkező szakterületté fejlődött ez, számos jelentős eredménnyel. Mégis azt mondhatjuk, hogy a mai világunkban
