Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
DÁM László: A magyar népi építészet kutatása az ezredforduló évtizedeiben
ihez kötődnek. GYÖRFFY Istvánnak az alföldi pásztorépítészetről írott, s 1927-ben megjelent összefoglalásán kívül máig sem rendelkezünk például a magyar pásztorkodás építményeinek monografikus igényű összefoglalásával és az állattartás építményeinek számbavételére is csak a közelmúltban történtek kísérletek. 27 De egyedülállónak tekinthetjük FÜZES Endrének a gabonatároló építményekről írott munkáját is. Egy-egy növényi kultúrához vagy gazdasági tevékenységhez kapcsolódva dolgozta föl BALASSA Iván a kukoricatároló építményeket, TAKÁCS Lajos a dohánytermesztés épületeit, PALÁDI-KOVÁCS Attila pedig a szénatároló építményeket. Ez alól kivételt csak a csűrök jelentenek, melyeknek típusait BARABÁS Jenő önálló tanulmányban foglalta össze, SELMECZI-KOVÁCS Attila pedig monografikus igénnyel dolgozta föl Észak-Magyarország csűrös gazdálkodását és építészetét. A szőlő- és borkultúra építményeinek vizsgálatánál VINCZE István öszszefoglaló tanulmánya mellett VAJKAI Aurél, BAKÓ Ferenc, LUKÁCS László, KECSKÉS Péter, VARGA Gyula és DÁM László munkáit kell megemlítenünk. 28 A népi építkezés kutatásának fellendüléséhez nagymértékben hozzájárultak az egész ország területére kiterjedő népi műemlékfelmérések, s általában a népi műemlékvédelem megerősödése, intézményesülése, amelyben elsősorban azOMvH SISA Béla által vezetett népi műemlékosztályának tevékenységét kell kiemelnünk. Jelentős előrelépést hoztak az olyan nagy jelentőségű összefoglalások, mint például a Magyar Néprajzi Atlasz, vagy a Magyar Néprajzi Lexikon és nem utolsósorban a regionális és országos szabadtéri múzeumok létrehozása, 29 melyek közül a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum már évtizedek óta a magyar népi építészet kutatásának legfontosabb dokumentációs és tudományos bázisává vált. Ház és Ember című évkönyvük ma már nemzetközi jelentőségű kiadvány. Tudományos kutatóközponttá fejlődtek a regionális szabadtéri néprajzi múzeumok is, melyek közül nemcsak helyi, hanem országos viszonylatban is kiemelkedő tevékenység jellemzi a nyíregyházi Sóstói Múzeumfalu ilyen irányú munkásságát. Mindezek mellett az elmúlt évtizedekben megteremtődtek a szakemberképzés és -utánpótlás feltételei is. Elsősorban a budapesti és a debreceni egyetem néprajzi tanszékén olyan fiatal generáció nőtt föl, akik megfelelő elméleti ismeretekkel felvértezve az elődök eredményeit tiszteletbe tartva új szellemet, frissességet hoztak a kutatásba és tevékenységük révén megújult az egész magyar népi építészetkutatás. Közülük már soknak említettem korábban a nevét, s a névsor, ha a kutatásban eltöltött időt nézzük, BALASSA M. Ivántól CSERI Miklósig tart. Ha valakit mégis ki kell emelnünk ebből az új nemzedékből akkor az SABJÁN Tibor, aki műszaki és néprajzi alapműveltségét kitűnően kamatoztatva tudományos munkásságát a lakóház tüzelőberendezéseinek, mindenekelőtt a cserépkályhák történeti és 27. DÁM László 1995. 39-68. 28. FÜZES Endre 1984.; BALASSA Iván 1960.; TAKÁCS Lajos 1964.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979.; BARABÁS Jenő 1967. 1-15.; VINCZE István 1958. 83-104.; VAJKAI Aurél 1958.; BAKÓ Ferenc 1961.; LUKÁCS László 1976. 237-284.; 1978. 213-221.; VARGA Gyula 1976.; DÁM László 1972.; KECSKÉS Péter 1992. 167-204.; 1999. 315-342. 29. Vö. KURUCZ Albert-BALASSA M. Iván-KECSKÉS Péter 1987.
