Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
DÁM László: A magyar népi építészet kutatása az ezredforduló évtizedeiben
néprajzi vizsgálatának szentelte. Ma már olyan tudományos eredményeket mondhat magáénak, amelyek ismerete nélkülözhetetlen a Kárpát-medence lakóházai tüzelőberendezésének vizsgálatakor. 30 A nagy elődök, VARGHA László, TÓTH János, MENDELE Ferenc, GILYÉN Nándor nyomdokaiba lépve fiatal építészek egész serege ismerkedhetett meg a népi építészet alapjaival, és vett részt a népi építészet objektumainak felkutatásában, dokumentálásában és publikálásában. 31 A népi építészet népművészeti szempontú vizsgálatának nagy hagyományai vannak a hazai kutatásban is. A közelmúlt évtizedeiben kiemelkedő jelentőségűek a megyék népművészetét bemutató kötetek építészeti fejezetei, melyek az esztétikai kérdések tisztázása mellett jelentősen hozzájárultak a táji tagoltság feltárásához, a kistáji változatok és stílusok bemutatásához. 32 Az eredmények összefoglalásának, szintézisének igénye az 1980-as évek elején fogalmazódik meg. Ennek jegyében kerültek megrendezésre a korábban már említett regionális interdiszciplináris konferenciák, vagy jelentek meg az olyan tanulmánykötetek, amelyek a magyar és a közép-kelet-európai építészet kapcsolatát, a magyar anyag külföldi megismertetését és a külföldi kutatásokkal való információcserét szolgálták. Ezek közé tartozik például az Acta Ethnographica 1982. évi összevont kötete vagy a BÁTKY Zsigmond emlékének szentelt tanulmánykötet. 33 De hasonló törekvés jelentkezett a kutatási útmutatók, kérdőívek, egyetemi jegyzetek megjelentetésében is 34 . A magyar ház középkori fejlődésének problémáját BALASSA M. Iván foglalta össze, A parasztház évszázadai című 1985-ben megjelent monográfiájában. A kérdéskörrel kapcsolatos teljes ismeretanyag kritikai elemzésével a házfejlődés fő irányait és csomópontjait tárja föl, a 8. századtól a 17-18. századig terjedő időszak között. Balassa munkájával párhuzamosan, de a hosszú nyomdai átfutás miatt csak két évvel később látott napvilágot BARABÁS Jenő és GILYÉN Nándor Magyar népi építészet c. monográfiája, amely a kérdéskör egészét felöleli, nemcsak a lakóházra terjed ki, de alapos áttekintést ad a gazdasági építményekről is. 35 A magyar népi építészet legújabb és legjelentősebb szintézise a Magyar Néprajz Életmód című kötetének Építészet fejezete 36 , amely számot ad mindazokról az eredményekről, amelyeket a kutatás az elmúlt évszázadban elért. Bár a fejezet 11 szerző munkája, s a kutatók eltérő szemléletéből, stílusából fakadó különbözőségeket a gondos szerkesztés sem tudta feloldani, de építészeti kultúránk minden területéről szakmailag korrekt áttekintést kaphat az olvasó. 30. SABJÁN Tibor 1988.; 1991; 1995. 109-143.; 1998. 7-46., 477-503.; 1999. 205-230. 31. Lásd például Ház és Ember 13. 1999. 32. SZABÓ László 1987. 27-72.; DÁM László 1989. 95-132.; JUHÁSZ Antal 1990. 33-56.; JUHÁSZ Antal-TÓTH Ferenc 1990. 57-104.; BÍRÓ Friderika 1996. 29-75.; BALASSA M. Iván 1997. 125-170. 33. GUNDA Béla 1982.; GUNDA Béla-LUKÁCS László-PALÁDI-KOVÁCS Attila 1989. 34. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1979.; DÁM László 1980.; 1992.; ISTVÁNFI GYULA 1997. 35. BALASSA M. Iván 1985.; BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 36. Magyar Néprajz IV 1997. 89-326.
