Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

MOHAY Tamás: Új kérdések és új határok a néprajzban: az ezredforduló perspektívái

ÚJ KÉRDÉSEK ÉS ÚJ HATÁROK A NÉPRAJZBAN: AZ EZREDFORDULÓ PERSPEKTÍVÁI MOHAY TAMÁS Bevezetés: határok múltjáról Politikai határok és kulturális határok közismerten nem esnek egybe egész Európában. Ez különösképp igaz a Kárpát-medencére. A középkori magyar államban a kezdetektől fogva jelentős nem magyar nyelvű népesség élt, és évszázadok folyamán további nagyobb, behívott, bevándorolt csoportok is voltak (jászok, kunok, németek, zsidók, görögök, örmények stb.). Ehhez járult a vallási megosztottság: Magyarország a 16. századtól kezdve Európa azon országai közé tartozik, ahol számos felekezet élt egymás mellett. Házassági kapcsolatok, s ezen keresztül rengeteg kulturális kapcsolat volt behatárolt a vallási hovatartozás szempontjai szerint gyakorlatilag napjainkig. Az újkorban, a 18. századi konszolidáció idején Magyarország Habsburg-birodalmi keretben tartósan soknemzetiségű országgá változott. Közben időről időre a közigazgatásban és az egyházi igazgatásban új és új szervezeti egységeket (megyéket, egyházmegyéket, kerületeket, határőrvidékeket stb.) hoztak létre és/vagy szüntettek meg; ilyenek gyakorlatilag minden generáció idején történtek. Erre az időre esik sok helyen a magyar nyelvhatár változása, ami nagy általánosságban összébb húzódást jelentett: délen északabbra, északon délebbre került, nyelvileg szigethelyzetbe került néhány terület (Zoborvidék Nyitra megyében, Kórógy és környéke Szlavóniában), vagy vegyes lakosságú szórványvidékké változott (Mezőség Erdélyben), A huszadik század minden korábbinál mozgalmasabbá tette a határokat, és minden korábbinál tömegesebbé a határok átlépését. 1917 és 1947 között az ország határai deklaráltan is vagy féltucatszor változtak, amihez hozzáadódik az, hogy egyes területek még többször cseréltek gazdát. Mindez - és ez jelentős eltérés Európa országainak többségéhez képest - nem csak a határ menti térségeket érintette, hanem olyan területeket is, mélyen az ország belsejében, amelyek lakói nemzedékek óta soha sem gondolták volna, hogy egyik napról a másikra államhatár választja el őket a szomszéd településen élő rokonaiktól. Az 1920-as trianoni és az 1947-es párizsi békekötések következtében emberek ezrei egész egyszerűen más országba tértek haza többéves hadifogságukból, mint ahonnan nekiindultak katonaéletüknek. Százezrek telepedtek át kisebbségi helyzetükből az anyaországba, vagy indultak útnak távolabbi országok felé (ahol aztán leszármazottaik a kultúra- és nyelvváltás sokféle útját járták be). Sem a soknemzetiségű birodalmi szerkezetekben, sem a trianoni békeszerződés és a második világháború következtében előállt államokban nem sikerült ki-