Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
SÁRI Zsolt: A szentemberek egy új típusa. A vallási közösségek laikus vezetői a mai magyar falvak katolikusai között
egyház szolgálatot nyújt (pénzért) számukra. Az idősebb generációk tagjai őrzik tovább a korábbi évtizedek szokásait, hagyományait. A rendszerváltás után az egyházon belül is egyre nagyobb igény mutatkozik világiak bevonására a hiányzó papi tevékenységet helyettesítő sajátos világi lelkipásztori formák teljesítésére. Ez az igény fokozottan jelentkezik a pap nélkül maradt közösségekre. Egy ilyen Heves megyei, szinte kizárólag katolikusok lakta - egykor káptalani birtok - falut vizsgáltam az elmúlt években. A települést, amely korábban az esperesi kerület központja is volt, 1992 óta a szomszédos kisváros plébániáján élő papok pasztorálják. A vasárnapi szentmisén kívül hetente csak egyszer van szentmise. A pap(ok) tevékenységét több munkatárs is segíti: a kántor és a hitoktató a pappal együtt a szomszédos kisvárosból jár ki. A közösség igazi vezető egyénisége, annak egy nőtagja (Mária asszony) - rendkívül összetett feladatkörrel -, aki ma egy személyben az egyháztanács elnöke, a Karitasz helyi vezetője és a sekrestyés. Nagyon érdekesen alakult a különböző szerepkörök elosztása: a Rózsafüzér Társulat, mint a legjelentősebb vallási kisközösség vezetése továbbra is néhány idősebb asszony kezében van, akik a társulat vezetése mellett előénekesi feladatokat is ellátnak egy férfi segítségével, aki a kálvária gondnoka is egyben. (Az ő szerepükről most nem kívánok részletesen szólni.) Nézzük most meg, milyen szerepvállalásai vannak Mária asszonynak a közösségen belül: Az egyháztanács elnöke: ez az egyik hivatalos pozíciója. Feladata sokrétű: ő tartja kapcsolatot a plébánia és a hívek között, irányítja az egyházi adó beszedését, adminisztrátori munkát végez, fölveszi a miserendeléseket, a keresztelések, esküvők és temetések ügyintézését végzi. Mint elnök egyik legfontosabb feladatának tekintette a templom külső és belső felújítását, amelyet az apát-plébános irányításával el is végeztek. Másik nagy vágy, hogy újra önálló plébánia legyen a községben és helyben lakó papot kapjanak. Ennek érdekében minden utat végigjár: jó kapcsolatot épített ki a polgármesterrel, akit az egyháztanács tagjának is megválasztottak, és a két képviselő-testület közösen járt már többször is az egri érseknél, hogy helyezzen papot a faluba. (Eredménytelenül.) Mária asszony szervezi a búcsújáró utakat, zarándoklatokat és egyházközségi kirándulásokat. Ez a feladatkör sokban hasonlít a klasszikus szentemberek zarándoklatszervező tevékenységére: az út és a szállás megszervezése, a busz megrendelése, a részvételi díj beszedése. Gyakran nem önállóan, hanem más egyházközségekkel összefogva, közösen indulnak búcsúba. Magyarországon: Mátraverebély-Szentkút, Mezőkövesd Jézus Szíve-búcsú a két hagyományos búcsújáróhely, erre általában lobogókkal, a hordozható Mária-szoborral mennek. Emellett egyre gyakrabban szerveznek külföldi zarándoklatokat: Lourdes, Fatima, Czestochowa, Mariacell. Ezeket az utakat utazási irodával közösen szervezi, és a faluból általában 8-10 ember vesz részt rajtuk. Évente többször szervez kirándulásokat, amelyek részben szakrális, részben kulturális utak: így jártak: Pannonhalmán, Budapesten a Szent Jobb-körmeneten, a Jászságban és Szolnokon, Ópusztaszeren megtekintették a Feszty-körképet. Ezek az utak a szakrális és a profán keveredésének példái: megfér bennük a rózsafüzér imádkozása, a nóta éneklés, templom látogatások, múzeumi séták, szentmise hallgatás és piaci vásárlások.
