Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

BARNA Gábor: A világ megszerkesztése. Szimbolikus és valós világok

százaléka maradt meg Magyarország területén, vagy Torontál megyéből csupán néhány falu. A Bánságot megosztó országhatárok mentén így van pl. két Nagylak: Nagylak (Magyarország), Nadlac (Románia), két Csanád: Magyarcsanád (Magyarország) és Cenad (Románia). A térségben élő magyarság, de a románok, németek, szlovákok és szerbek tudatában is él még (különböző módon) az összetartozás, az egykori „határnélküliség" emléke. Térségünkben ezt a sajátos mentális térképekből megalkotott Bánság-tudat jelenti, amely szakrális legitimációt is kap Máriaradna búcsújáró helyének vonzáskörzete révén, jóllehet ez csak a katolikus etnikumokat fogja át, az ortodox románság és szerbség ebből értelemszerűen ki van rekesztve

34 A fizikai/földrajzi terek tehát fontosak a kollektív identitás megkonstruálásában.

35 Azt újra és újra meg kell alkotni. Úgy tűnik, hogy az etnikus identitás nem változatlan, állandósult közösségi termék, hanem generációról generációra változhat, s változhat nemritkán az egyén életében is.

36 A meghúzott trianoni határok e nagytáj nyugati, többségében magyarlakta alföldi vidékeit vágták le a régióról, ezáltal a magyar népi utánpótlás lehetőségét a városokba költözéseknél, házasságkötéseknél pl. erősen csökkentették. A városokba település csak a románok számára volt sokáig lehetséges. Ez a Romániához csatolás évtizedei alatt a városok magyar abszolút többségét (Arad) vagy relatív többségét (Temesvár) elolvasztotta.

37 A határok ritkán jelentenek éles választóvonalat. Inkább beszélhetünk határövezetekről. Már csak ezért is, mert a történelem folyamán számos etnikai csoportot és régiót szabdaltak szét politikai határok, Ezáltal eltérő fejlődést idéztek elő a különböző államok területére került csoportoknál és területeknél attól függően, hogy azok hogyan épültek be az adott államok gazdasági és társadalmi rendjébe.

38 Összefoglalóan megállapíthatjuk tehát: a táj-, a folyó- és hegynevek, a településnevek, a határrésznevek, az utcanevek nemcsak a biztos térbeli tájékozódást és mozgást teszik lehetővé. A természeti környezet azáltal válik emberi (humanizált) térré, hogy a benne/rajta lakó ember megnevezi őket, azaz ezáltal birtokba veszi őket. A megnevezés legtöbbször a közösség múltjáról is beszél: annak nyelvi emlékét jelenti, egy elbeszélő hagyomány ébren tartója, „orális emlékműve". Az ember azonban nemcsak a teret, hanem a térben élő emberi közösség történetének helyhez kötött eseményeit megjelölheti a térben, azoknak emlékműveket állít. Ezáltal a történelem, az idő vertikális dimenzióját a szinkronitás mindenkori jelenidejévé alakítja. Ezért van kitüntetett jelentősége és szerepe a történelmi építészeti emlékek: várromok, templomok, régi épületek, vagy ritkábban természeti jelenségek (sziklák, hegyek, fák, vizek stb.), s a róluk szóló narrációk megőrzésének, illet— 34. BÁLINT Sándor 1944. 49-52.; BÁLINT Sándor-BARNA Gábor 1994. 178-182., 336-337. 35. THOMASSEN, Bjorn 1996. 45. 36. THOMASSEN, Bjorn 1996. 41. 37. RÓNAI Andrási993. 100-167.; Románia. Historischer-Geographischer Atlas. Editura Academiei Romane. Bucuresti, 1996. 129., 131., 133., 135. 38. THOMASSEN, Bjorn 1996. 39-40.; A saját tér kialakításáról és a benne való életről tanulságos gondolatok olvashatók ILIÉN, Albert-JEGGLE, Utz 1978., valamint Utz JEGGLE: Grenze und Identität címmel 1992-ben a Magyar Néprajzi Társaságban megtartott előadásában (magyar fordítás: NIEDEMÜLLER Péter).