Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

SZABÓ László: „Ki a bóldog" - A puritanizmus eszméje Fazekas Mihály költészetében

11. kép. FAZEKAS Mihály emléktáblája a Ludas Matyiből készített domborművekkel környezve (D.M. 91.5.87.2) Az erkölcsök tehát nem változnak, a munka, a szorgalom tovább él, s a meny szintén „Gondos, serény, eszes, jó, Napához úgy hasonló" (12.) Általános szokás, hogy a legkisebbik fiú örökli a házat, a birtokot, műhelyt, mert a nagyobbak már valami módon boldogultak. Főként igaz ez ott, ahol - s mint Debrecenben is - a kiscsaládok jellemzőek a társadalomra. A nagycsalád együtt marad, s az a jó, ha valamennyi tagja a gazdaságban tevékenykedik. A polgárosodással a nagycsaládok felbomlanak, s a többgenerációs kiscsalád általánossá lesz. A legkisebb fiúgyermek nemcsak a házat, a gazdaságot örökli, de a szülőkről is ő gondoskodik. Ő az, aki a vagyont megőrzi, legtovább gyarapítja, s visz haza asszonyt a házhoz, aki az öregek gyámola is. Persze egy családba kívülről bekerült nő - sem a kis-, sem a nagycsaládban - nem kap azonnal önállóságot, hiszen más háztartásból, más szokásokkal érkezett, másként főz. Ha az anyós még ereje teljében van, mellette csak segédkezik, eltanulja a ház szokásait, változtat azon az ételízen, munkarenden, amihez szokva volt, s csak később süt kenyeret