Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
SZABÓ László: „Ki a bóldog" - A puritanizmus eszméje Fazekas Mihály költészetében
önállóan, készít ételt a famíliának. 14 Azaz csak akkor önállósodik minden szorgalma ellenére, ha már a napához hasonló. S megjelennek a másodrajok, a gazdag gyermeksereg, akik a két nagyszülőt veszik körbe, mulatják, játszanak velük, az öregek örömére, a nagyobbak pedig kiszolgálják őket. A fiúk a nagyapához, a lányok a nagyanyához kötődnek nemük szerint. De fontosnak tartjuk azt, hogy míg az első generáció kislegénye a szülőknek epret ráz le a fáról, a másodraj kislegénye oltott gyümölcsfa termésében keresi a puhát, vagy érett gyümölccsel kínálja a véneket. (13-15.). Beteljesült boldogság ez. Érdemes volt fát ültetni, élni, s megtalálni a boldogság kulcsát. „Boldog, aki fába/ Ólt kislegény korába." Ezzel mintegy megindul egy új körforgás, amely hasonló erkölcsi alapokon nyugszik, s biztosít valamely állandóságot, ugyanakkor új tényezők is megjelennek, mint pl. a menyecske, aki belép a családba, a vagyon stabilitása, gyarapodása, s kezdődik minden elölről, módosulva, igazodva a társadalom, az élet új követelményeihez. 2. A versben megjelenő világképnek előbb a közvetlenül magyarázható vonatkozásaival, majd tágabb eszmetörténeti hátterével foglalkozunk. Debrecen, a sokat próbált város a 18. század második felében nemcsak a „két magyar haza", azaz Magyarország és Erdély egyik legnépesebb városa, hanem egyik legerősebb és legsokoldalúbb szellemi központja is. 15 A külföldiek szerint a pusztába - számukra eléggé érthetetlenül - telepedett harmincezres város egyben a reformáció központja, református iskolaváros, amelynek centruma a kollégium, s amely kisugárzik szellemileg az egész Tiszántúlra is. Papok, tanítók, tógátus diákok közvetlen kapcsolatot tartanak valamennyi református közösséggel, de elérik a Duna-Tisza közét is. 16 A török idők nagy megpróbáltatásai, sarcai elmúlván, a város látványos gazdasági fejlődésnek indul, birtokai jövedelmének nagy részét immár maga használhatja fel, sa korábban kialakult szilárd városvezetés ezt jól hasznosítja a 14. Lásd összefoglalóan: SZABÓ László 1988. 140-190., 269-283.; TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1981. 707-775. - 715: Az öröklésjogot vizsgálva írja: „Utoljára következett el a legfiatalabb fiú, aki rendszerint a családi házban lakott, a szülőkkel maradt, de a vagyonból ugyancsak egy gyermekrészt kapott. Ebből a természetes sorrendből (már a korok, nemek szerinti öröklés rendjét tekintve megj. tőlem) fejlődött ki a legkisebb fiú azon joga, hogy ő örökölte a családi házat, vagy ha a legidősebb fiú osztotta fel a vagyont, a legtöbb helyen őt illette a választás joga." Megjegyzi még, hogy „MURARIK szerint a legfiatalabb fiúnak a családi házhoz való joga szinte az egész világon elterjedt szokás... A polgári korszakban nálunk szokásjogi úton sok helyen a 20. század elejéig fennmaradt, Erdélyben még tovább is!" 15. DIÓSZEGI Sámuel-FAZEKAS Mihály. 1807. Magyar Fűvész Könyvének címében szerepel ez a megjelölés: „Magyar Fűvész Könyv Melly a' két magyar hazábann található növényeknek megesmerésére vezet, a' Linné alkotmánya szerént. Készült, és nyomtatódott Debreczenben. Nyomtatta Csáthy György, 1807." 16. Lásd erről: BALOGH István 1973. Debrecen gazdasági és kulturális jelentőségéről. Oldalszámot nem lehet hivatkozni, mert minden témánál megjelenik a kérdés valamely oldala.; BARCSA János 1905.; BAJKÓ Mihály 1981. 2. k. 449-472. Lásd a mellékelt térképet is.; SZABÓ László 1978.
