Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

SZABÓ László: „Ki a bóldog" - A puritanizmus eszméje Fazekas Mihály költészetében

10. kép. Az új kollégium Bocskai fejedelem szobrával (R.) kei Debrecenben, s másutt a Tiszántúlon is a legutóbbi időkig, 1945-ig úgy védekeztek a töldaprózódás ellen, hogy taníttatták a gyermekeket, akik így kivették az örökrészüket a diplomával. Aki otthon maradt parasztnak, művelte a földet, irányította a gazdaságot, az örökölte a családi házat, birtokot, s egyben gondozta a szülőket. Szamosszegen, Panyolán, Fehérgyarmaton ez szinte szisztematikusan zárt rendszert alkotott. Nem mindig kellett sok pénz a taníttatáshoz. A kiemelkedő tanulók ingyenesek voltak, a gyengébbek szolgadiákként dolgoztak, konyhán, kapusként, takarítottak, azaz a kollégiumon belül kötelességeik voltak. De ismeretes volt az is, hogy vagyonosabb emberek pártfogoltak valakit, vagy a város, illetve az egyház támogatta őket. Egész hierarchiája volt a kollégiumi diákságnak, s ebbe mindenki belefért.

13 A faültető első nemzedék munkaképessége hanyatlik, ám az ősi birtokban maradt fiú menyecskét hoz a házhoz, aki a ház nagyobbra gyűlt bajának egy részét jó segítőként vállaira veszi, úgy, mint korábban a faültető legény felesége is tette. 13. TÓTH Béla 1988. 84. Közöl egy dátum nélküli, feltehetőleg 18. század közepi listát, s annak magyarázatát: A „Togati" a felső fokozatba járó diáksereget jelentette, mely a magasabb kollégiumi tisztségek ellátása mellett a legnagyobb számban tanítással foglalkozott. Az „alumnus" név azt jelentette, hogy ezeket a város, illetve a debreceni egyház látta el, vagy szüleik, esetleg pártfogók fizettek értük. - Ez utóbbiak voltak a „nummisták" vagy „pensisták". Velük egy sorba tartoztak a „cicisták", akik szülei ételadományt juttattak a kollégiumba. A „lotorok" a mosást végezték, maguk vagy esetleg helyben lakó szüleik. A „gratistae" ingyenes szegény tanulók voltak Az „expantes" a jótéteményekre rövidesen fellépőkre vonatkozott... Ez a rendszer később is megmaradt, segítette a tanulni akarókat. Legfeljebb a megnevezések változtak. Gondoljunk MÓRICZ Zsigmond Légy jó mindhalálig című könyvében a 19. század végén milyen elevenen él mindez, hogy keresnek, hogy eltartsa magát, felolvasói állást Nyilas Misinek.