Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

ZENTAI Tünde: Az ágy és a népi alváskultúra a kora újkorban

Az alváskomfort Magyarországon az együtt alvás szempontjából jobb az európai átlagnál; két felnőttnél többen nem alszanak egy ágyban. Kényelmetlenséget jelent viszont a sokféle szükségágy. Az ágyhoz számos hiedelem és mágikus szokás főződik. A boszorkányperek tanúi érzékletesen számolnak be mind a házban, mind a szabadban alvók megrontásáról és kísértéséről. Ezek az akciók ember és állat alakú éjszakai démonok, boszorkányok, kísértetek jelenésével vagy a fekete varázslat eszközeivel történnek. A cél és az eredmény az egészség, az élet elvétele vagy valamilyen képesség - gyakran a szexuális potencia és a szó - megkötése. Sok vallomás szól az ágyba rejtett kártékony mágikus 'csomó'-król, amiket a recens hiedelmekből jól ismert tárgyakból, akasztott ember köteléből, emberfej darabjából, szőrből, váladékból és növényi anyagokból állítanak össze. Értesülünk a megelőzés és elhárítás módozatairól is. A védelem érdekében az ágyat és a bölcsőt Krisztus- és Mária-monogrammal vagy néha még pogány pentagrammal jelölik meg, a falra szentképeket akasztanak. A népi hitvilágban kiemelt szerepet játszik a hathetes gyermekágyi periódus. A frissen szült anya és a kisded bántalmazására külön gyermekágyas démon és a mora boszorkány egyik változata „specializálódott". Ebben az időszakban óvják a szemmel veréstől, a megnyomástól, a tej elvételétől és legfőképpen a gyermek elragadásától, kicserélésétől. A prevenciónak vannak egyszerű fizikai és köznapi módjai. A gyermekágyast nem hagyják egyedül, néha az apa egész éjjel virrasztva őrzi. Az anya éjszaka a kezére hurkolja a pólyakötőt. Az ágyat lepedővel, szúnyoghálóval veszik körül, ez alatt alszik a csecsemő is legalább a keresztelőig, de gyakran háromhetes koráig. Mágikus védelmet biztosítanak az ágyba és a bölcsőbe elhelyezett gonoszűző tárgyak - leggyakrabban a fokhagymát és a kést említik - továbbá a „szentségek" és az óvó jelek. Végezetül A 13. századi nyomokon elindulva követtük az ágy kora újkori történetét. E hosszú folyamatban láttuk az ágy népivé válását, sokféle változatát és a hozzá fűződő szokások alakulását. Ahogy haladtunk ezen a források által kijelölt úton, a fekvőhelyek és fekvőbútorok egyre több változatát ismertük meg hazánkban és Európában, előkelő körökben és a népi otthonokban. Azt tapasztaltuk, hogy az ágy fölemelkedése már a középkorban megkezdődött a magyar köznép körében is, és a 14-15. századtól otthonaikban fokozatosan terjedt a szerkezetes ágy, de még túlsúlyban lehetett a padkák, padok és földön vetett ágyak használata. A kora újkori lakáskultúra alapjai, beleértve az ágyat is, ebben a prosperáló időszakban lelhetők föl. Erre épül a kora újkor akadozó, de meg nem szűnő fejlődése. A 16, századtól mind több adat szól a földön alvás elsorvadásáról, s egyidejűleg a „magas ágyak" elterjedéséről. A 17. században a módos jobbágyok már bizonyosan rendelkeznek asztalos készítette ággyal, és a mezővárosokban van már hímes ágyneművel berendezett vetett ágy is. Mind az asztaloságy, mind a vetett ágy azonban a 18. században válik a szélesebb néprétegek számára elérhetővé. Eb-