Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
ZENTAI Tünde: Az ágy és a népi alváskultúra a kora újkorban
8. kép. A mennyezetes ágy utóélete: 1886-ban egy süttöri (Sopron m.) „tisztaszobá"-ba készül, 1914-ben a lakószobába, 1978-ban az SzNM-be kerül. Fotó: ZENTAI Tünde 1999. ben a békésebb, emelkedő században alakul ki a parasztház valódi újkori színvonala, amely szilárd falakkal, kéménnyel, két szobával - helyenként az egyik tiszta szoba - festett asztalosbútorral, sok textíliával jellemezhető, és amely meghatározza a következő évszázad lakáskultúrájának az ízlésvilágát is. Bár a témát praktikus okokból évszázadonként tárgyaltuk, dióhéjban ezek az újkori fejlődés fő tendenciái és eredményei. A progresszió folyamatában azonban - a történelmi körülmények szabta mértékben - mindvégig jelen van a retardáció, a széles tömegek számára csak kívánalom a felzárkózás. Ezért van az, hogy amint előrehaladunk az időben, mind több fekvőhelytípust, alvási szokást - innovációt és középkorit - kell számba vennünk. Ugyanakkor az újkori források nem fedik az egész társadalmi színképet. És ezért a legnehezebb feladat a rendelkezésre álló adatok alapján megkülönböztetni a mindenkori kultúra, vele az alváskultúra nívóját a szociális leszakadás tüneteitől.