Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

BARTHA Elek: A szakrális térszemlélet koncepciói az ezredforduló folklorisztikájában

Az individuum szintjét az adott vallást követő egyének vallásosságának térbeli modellje jelenti. Az egyén szakrális életútjának térképe is ehhez a szinthez tartozik. A szakrális térnek ez a szintje térbeli kiterjedését tekintve nem feltétlenül kisebb mint a lokális/közösséginek nevezett szinté, és semmiképp sem korlátozódik lokális keretek közé. A távoli zarándokhelyek felkeresése, napjaink vallási turizmusa ezen a szinten is térben kiterjedt modelleket eredményezhet. A szakrális tér közösségi szintjének legáltalánosabb típusa a helyi felekezeti közösség vallásgyakorlásának térképe, illetőleg a közösség aktuális mentális vallási térképe. Ilyen térképek az igényesebb hagyományos vallási néprajzi monografikus leírások nyomán könnyen megrajzolhatók. A szakrális térszerveződés vallási/felekezeti szintje úgy jelenik meg, ahogyan azt a használatban lévő vallásföldrajzi térképeken láthatjuk. A szakrális tér egyes részei, elemei a fentebb említett három szint bármelyikének szerkezetében helyet kaphatnak. Többféle jelentésben és funkcióban szerepelhet tehát maga az emberi test.

13 A szakrális objektumok a közvetlen lakóhelytől, a személyes használatú szakrális tárgyaktól kiindulva a nemzetközi zarándokhelyekig a szakrális tér működése során több szinten is szerepet kapnak.

14 A szakrális tér és a környezet A szakrális tér és a környezet a vallás egymással szorosan összefüggő hatóerői. Ez az összefüggés a vallás működésének bizonyos fázisaiban olyan szoros, hogy a környezet egyes részei szakrális térként funkcionálnak. A szakralizálódás folyamatának egyrészt színtere a környezet, másrészt pedig ez a folyamat a környezet szegmenseit érinti, kifejezetten azokra irányul. A környezet a vallás aktív ható tényezője.

15 Magában foglal, körülvesz szakrális tereket, a szakrális térnek ugyanakkor a környezettől elhódított, más rétegei is vannak. A természeti és a mesterséges környezet a vallásokban több irányú szerepkört tölt be: részint korlátoz, amennyiben eleve behatárolt a vallások számára a környezetük által nyújtott lehetőségek köre - és ez a szakrális tereket különösen érinti -, másrészt pedig stimulál, a valláson belül lejátszódó folyamatokat gerjeszt és tart életben. A természeti és a mesterséges környezet aránya a tér szakralizációjában szorosan összefügg a társadalom fejlettségével, életmódjával. Napjaink ipari társadalmának vallásai szoros szálakkal kapcsolódnak a mesterséges környezethez. A környezettel kialakított viszony tekintetében ugyanakkor az egyes vallások, egyes felekezetek között is nagy eltérések mutatkoznak. Elegendő itt csupán a katolikus és protestáns felekezetek közötti különbségekre utalni, amelyek a szakrális térnek a vallás működése terén betöltött szerepében is szembetűnőek. A gyakorlatban 13. DOUGLAS, Mary 1978. XV; STARK-AROLA, Laura 1998. 14. Vö: PADÉN, William 2000. 341. 15. Vö: BARTHA Elek 1992.