Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

BARTHA Elek: A szakrális térszemlélet koncepciói az ezredforduló folklorisztikájában

A tér, a minket körülvevő környezet önmagában is kínál tájékozódási pontokat, amelyek egy része objektív adatként kerül rá a térképekre. Ezek a térképek azonban elsősorban a tájat nem ismerők számára készülnek, és a könnyebb eligazodást szolgálják. Hogy a benne élők számára miben ragadható meg a térben rejlő jelentéstöbblet, azt Radnóti ismert költeményének sorai (Nem tudhatom...) mutatják a legszemléletesebben. Annál is fontosabb erre a költeményre utalni, mivel benne a humanizált „tájék" többirányú szakralitása is megfogalmazódik, az individuum szintjétől a közösségi motívumokig. A kartográfia által rajzolt térképek mögött ezer és ezer szubjektív térkép működik, rajtuk ugyanannyi vagy még ennél is több az egyéni vagy közösségi szakralitás által kitüntetett pontok, egyének, közösségek kultikus vagy szakrális tereinek száma. A mindenki által használt térképekre ez utóbbinak is legfeljebb csak töredéke, a műemléki, turisztikai értékeket hordozó térelemek egy része került fel. Szakrális tájak, helyek, térbeli struktúrák A nemzetközi szakirodalomban rendre felbukkannak a tér „szakrális tájnak," „szent helynek" nevezett szegmenseire irányuló, ezen fogalmak tisztázását célul tűző törekvések. Előadásomban nem célom most ezeknek a terminológiai kérdéseknek a lezárása. A fenti fogalmakat a szaknyelv „szakrális tér," „szakrális táj," „szent hely," „kultikus tér," „rituális tér" és egyéb formában használja. Gyakori a térfogalom általánosabb jelentésű, a táj, a hely kissé „földrajzibb" megközelítése. A fogalom használata során szélesebb körben is megfigyelhető ez a kettősség.'

2 Az egyéni, közösségi, családi, etnikai, vallási stb. szakrális terek részben egymás mellett, részben az emberi lakótér keretei között, egymásra rétegződve működnek, illetőleg működtetik a hozzájuk tartozó vallásosságot vagy gondolati rendszert. Ennek leglátványosabb formája, amikor több vallás vagy ideológia egyazon teret lát el a saját szent helyeivel, a szentség jegyeivel. Ugyanazon vallás is a saját szakrális terét több rétegben egymásra épülő módon alakítja ki. A szakrális terek így térstruktúrákat alkotnak: a tér egyazon pontja különböző vallások, identitások, gondolatkörök szakralitását hordozhatja egyidejűleg. A szakrális tér rétegei és szintjei A szakrális tér fogalma a tér különböző szintjeit foglalja magában. Közkeletű ebben az összefüggésben „mikrokozmosz - makrokozmosz" kettősségről beszélni. A szintek azonban ennél árnyaltabb képet mutatnak, és nem is mindig különíthetők el élesen egymástól. A szakrális tér a működése során érintett egyének és közösségek alapján három szintre tagolódik: az individuum szintje, lokális/közösségi szint, vallási/felekezeti szint. 12. Vö. például KAPLINSKI, Jan 1997. 21-22.