Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

K. CSILLÉRY Klára: Tér- és időszemlélet a mátraalmási (szuhahutai) famunkásoknál

TÉR- ÉS IDŐSZEMLÉLET A MÁTRAALMÁSI (SZUHAHUTAI) FAMUNKÁSOKNÁL K. CSILLÉRY KLÁRA Amit a megjelölt témakörben itt előadni kívánok, korábbi, túlnyomó részben 1950 körüli helyszíni kutatások során összegyűlt anyagon alapszik. Magának az akkori terepmunkának a kitűzött elsődleges célja Szuhahuta, a mai Mátraalmás szlovák lakosai faszerszámkészítő háziiparának monografikus feldolgozása volt. Bevezetésül el kell mondanom, hogy a háziiparos életforma teljes rendjének a megismerésére törekedve, különösen fontosnak tartottam az eladásra szánt faeszközök minden típusánál nem csupán a munkamenet minél több alkalommal történő megfigyelését, pontos leírását és fényképeken, majd idővel filmen való dokumentálását, de azt is, hogy a nagyobb hitelesség és a későbbi számszerű értékelhetőség érdekében minden egyes tárgyféle előállítására fordított időt lehető legpontosabban lemérjem. Ehhez kezdetben a stopperórával való mérést véltem a legmegfelelőbbnek. Az így nyert adatok összesítését nehezítette, hogy a faszerszámkészítők a tárgyak többségét nem egyenként, egységes folyamatban állították elő, hanem az adott időre készre csinálni tervezett, egyazon típusú példányok megegyező, azonos megmunkálást igénylő alkatrészeit, egymást követően véve kézbe, egyhuzamban készítették el. Esetenként a fatárgyak bizonyos részeihez, különösen a gereblyefogaknak az előállításához, segítséget is igénybe vettek, vagy akár a szükséges mennyiség jelentős hányadát más személlyel csináltatták, így bár egyes munkaszakaszok elkészültének időtartamát pontosan meg tudtam állapítani, a tárgytípusok elkészítésére fordított idő biztosabb meghatározása túlságosan nehéz feladatot jelentett. A korosztályonként és részben személyenként is eltérő napi teljesítmény megállapítására törekedve, azt is tapasztalnom kellett, hogy a vizsgált háziiparosok munkaideje nem üzemi kötöttségű. Egyrészt erősen függött az elkészülés határidejét meghatározó esemény - kereskedő érkezése, vásár, faluról falura történő árusítás - kötött vagy kitűzött időpontjától, de a készítőtevékenységre fordított napi munka maga sem volt egyenletes. Ez utóbbit rendszerint számos zavaró momentum szakította meg, így a feleségnek - aki itt magára vállalta a családok csekély kiterjedésű termőföldjein végzendő mezőgazdasági teendőknek és a faszerszámok árusításának jelentős hányadát - a helyettesítése a ház körüli teendőkben, vagy például a szomszéd segítségkérése. Az előadottakból talán érzékelhető, ahhoz, hogy a nyert időadatok statisztikailag értékelhetőek legyenek, a Szuhahután dolgozó készítők - 1948-ban 47-en - jelentős százalékánál kellett volna méréseket végeznem, a településen eladásra gyártott több mint 40-féle tárgy esetében, különösen pedig annál a 8-10 faszerszámnál, amelyet lényegében általánosan és igen nagy számban állítottak elő.