Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

K. CSILLÉRY Klára: Tér- és időszemlélet a mátraalmási (szuhahutai) famunkásoknál

Minden igyekezetem ellenére, egy idő múltán be kellett látnom, hogy a feladatot nem tudom teljesíteni, erre az akkori lehetőségek között, segédeszközök - így kalkulátor - nélkül számomra nem volt mód. A készítőket és készítményeiket jobban megismerve, észre kellett viszont vennem, hogy ők maguk ugyancsak mérik és számon tartják a saját és a mások időbeli teljesítményét, ámde a tőlem helyesnek ismerttől egészen eltérő módon, amiről a következőkben részletezően szólok majd. Mindemellett tapasztalhattam, hogy az ittenieknek a térbeli környezetükről, benne az árusítások során bejárt vidékről alkotott tudati térképük és az ennek alapján történő térmeghatározásuk ugyancsak más, mint a miénk. A továbbiakban tehát ezeket igyekeztem mind jobban megismerni, miközben általában is törekedtem, hogy a vizsgált jelenségek egészét szintén a szuhahutaiak szemével nézzem, így mérve fel az ismereteiket, különösen az általuk használt fő nyersanyagról, a fáról és annak jó és rossz tulajdonságairól,' nemkülönben a különféle méréseknél alkalmazni szokott mértékeiket, akárcsak azt, hogy milyen szempontok irányítják az akkor még általánosan gyakorolt cserekereskedelmüket.

2 Mátraalmás első lakosait 1777-ben telepítették Morvaországból, szakmunkásnak a Mátra északi lejtőjén, Szuha község külterületén akkor létesített üveghutához - innen az egykori Szuhahuta név.

3 A beköltözők nyugatszlovák, morva és német eredetűek voltak, az utóbbiak idővel mind elszlovákosodtak. A település magja 570-580 m körüli magasságban helyezkedik el, erdőktől körülvéve, míg az anyaközség, Szuha 7-8 kilométerrel alább, a hegy lábánál. Egyházközségileg mindkettő a Szuhától mintegy 2 kilométerre fekvő Dorogházához tartozott. A II. József-féle, 1782-85 közti katonai felmérés szerint a huta Szuhától egy és egy negyed órai, míg Dorogházától két és fél órai távolságra fekszik.

4 A telepeseknek tehát már az ideköltözést követően, útmutatások és személyes tapasztalás nyomán meg kellett ismerniük az erdőségen át vezető utakat. Erre vonatkozó emlékek nem maradtak ugyan fenn, de már az első idők anyakönyvi bejegyzései egyértelműen tanúskodnak a szomszédos községekkel korán kialakult kapcsolatokról.

5 A 19. század elején az üveghuta megszűnte új helyzetet teremtett, másféle megélhetési források keresésére kényszerítve a helyben maradtakat, míg végül a század második felére a szuhahutaiak fő tevékenységévé a favágás és a fatárgyak készítése vált. A 19. század vége felé fokozatosan rátértek az önálló árusításra, hogy részben vásárokon, részben pedig faluról falura haladva kínálják a készítményeiket. Szükségképpen szélesedett ki tehát, a környező községek lakóiét jóval meghaladóan, a látókörük. Számukra a térbeli tájékozódás és az erre vonatkozó ismeretek fejben tartása mondhatni, lét és nemlét kérdésévé vált, akárcsak azoknál, akik a történelem korai szakaszaiban éltek vagy később is a törzsi társadalom 1. K. CSILLÉRY Klára 1987.; 1997. 2. K. CSILLÉRY Klára 1993. 3. A község történetére lásd: K. CSILLÉRY Klára 1955.; FÜGEDI Erik 1993. 97-98.; 205-206. 4. EPERJESSY Kálmán-SCHNEIDER Miklós 1977. 46. 5. K. CSILLÉRY Klára 1955. 356-357.