Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KÖVECSES VARGA Etelka: A természetes környezet változásai Esztergomban és környékén a török kor után

fitSO Wttv. \'làt—ïlt*<is. 2. kép. SZALÓKY János térképe, 1767 A környező pusztákat is sok helyen művelésbe fogták. Az egykori pusztákon szőlőt (Csima, Ebszőny, Orisáp), rétet (Sárás, Csima, Ebszőny) szántót, kenderest (Ebszőny), legeitetőmezőt, káposztást (Babai-puszta) alakítottak ki. Kiemelkedő gyümölcstermelése volt a Duna menti Dömösnek és Pilismarótnak, főként a szilva, egyébként a két falu megélhetésének alapját a „száraz, dőlt és haszontalan fák" kitermelése, megvétele és eladása képezte. Az újraosztásos földközösség megszűnt, a felvallások szerint a földek „régente fölosztva" vannak. A réteken általában csak egyszer kaszáltak, sarjúkaszálást csak egy helyen, Tokodon említettek. Ez az istállózó állattartás kezdeti szakaszára utalhat. A fejős marhának csak egy helyen, Epölön volt jelentősége, ahol a falu vajjal is tartozott az esztergomi káptalannak. A szántóföldek két vetőből vagy három vetőből álltak (Dömös, Nagysáp).

14 Az urbáriumokban rögzített vásározási lehetőségeket TAKÁCS Péter és UDVARI István elemezték 1990-ben. Ebből kiderül, hogy Esztergom város vezető szerepe mellett nagy jelentősége volt a Dunának, s nemcsak közvetlenül a part menti falvak számára.

15 14. OL-C. 59. - Departamentum urbariale - Tabelláé urbariales - Com. Strigoniensis. Mikrofilm 4236-4237. rakszám alatt. 15. TAKÁCS Péter-UDVARI István 1990. 4. XVIII. évf. 22-26.