Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KÖVECSES VARGA Etelka: A természetes környezet változásai Esztergomban és környékén a török kor után

A város és környéke 18. század végi gazdálkodásának felvázolásához FÉNYES Elek 1837-ben megjelent geográfiáját vehetjük alapul, amelyben MAGDA Pál 1790. évi adatai szerepelnek.'

6 A földművelést tekintve a Duna-parti települések (Esztergom, Tát, Nyergesújfalu, Tokod) voltak a legtermékenyebbek. A legfőbb termények szántóföldön a búza, rozs, zab, kertekben a kukorica, burgonya, zöldségfélék és a bab voltak. A hegyeken kiterjedt szőlők húzódtak. BÉL Mátyás legjobb minőségű borként a süttőit említette, ahol a lakosok Bikol-pusztán is béreltek szőlőt. A földeket „csak a' régi rend szerint" művelték. Az uradalmak közül továbbra is a bajnai járt elől. Állattenyésztésében a fejős tehén tartására való áttérés, a juh nemesítése és a bivalytenyésztés hozott változást. Az uradalom járt elöl a szőlő- és erdőművelésben, a nemesebb fajtájú gyümölcsfélék behozatalában. Új bányát is nyitott, ahol fazekasföldet termeltek ki. A 19. század eleji állapotokat HELISCHER József írta le, munkáját az 1826. évi adóösszeírás adataira alapozva.

17 A lakosság fő megélhetési forrásait is tárgyalta. Ezek közül itt csak néhányat emelek ki: Szt. Tamás mezőváros lakosságának saját földje nincs, így a Káptalan kusztusi szőlőhegyén bérel szőlőt, vagy kapálással, szőlőmunkával keresi meg kenyerét. Kesztölc lakóinak a mészégetés, valamint a fa fuvarozása és a fával való kereskedés nyújt pénzszerzési lehetőséget. Szentléleken a korábbi üveghuta megszűnt, s a lakosság szintén mészégetésből él. A mészégetés nagy szerepe a kiterjedt mészkőbányászatra utal. Miután II. József a szerzetesrendek egy részét feloszlatta, a korábbi területeken új uradalmak jöttek létre, így például a Vallásalap Csolnok, Kirva, Leányvár és Mogyorós területére kiterjedő uradalma, vagy a Közalapítvány maróti-szentléleki uradalma. DRASKÓCZY István 1986-ban írt előadásában az 1785. és az 1828. évi népszámlálás adatait dolgozta fel.'

8 A század végi súlyos természeti csapások és vízkárok miatt a szántók egy részét legelővé alakították, s a réteket törték fel szántónak. Az 1799. évi urbárium szerint Unyon 43 kasza rétet kukoricássá alakítottak. Nagy irtásterületek voltak Bajóton, Dömösön, és Maróton. A nyergesújfaluiak és a tokodiak a szomszédos pusztákon irtottak rétnek való területet. Az irtási tevékenység valószínűleg a 19. század első felében maradt abba. Szőlővel szinte minden jobbágycsalád, de az iparosok és a zsellérek is rendelkeztek. Különösen fontos volt ez az esztergomiak számára, ahol leginkább vörösbort termeltek. A kisebb mennyiségben termelt minőségi fehér bort a felvidéki bányavárosokba és Ausztriába szállították. Az állattartást illetően a természeti viszonyok a juhtartásnak kedveztek leginkább. Ezt követte a ló, az ökör, a tehén és végül a sertés. Tartásukban továbbra is a külterjesség volt a jellemző, ahol lehetett, az erdőben is legeltettek.

19 16. FÉNYES Elek 1837. II. Az adatok származását DRASKÓCZY István 1936. 16. határozza meg. 17. HELISCHER József 1988. 18. DRASKÓCZY István 1986. 11-27. 19. Unyon 1819-ben a jobbágyok bepanaszolták földesuraikat, akik az eddig legelőnek használt erdőket állataik elől elzárták és kivágták. DRASKÓCZY István 1986. 21,