Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
KESZEG Vilmos: Szövegtípusok, szövegfunkciók és íráshasználat az aranyosszéki temetési szertartásban
Szeretnék felkelni, hogy oda boruljak A szívetekre, hol értem a kín égig hat. Most már én elmegyek és ti tovább sírtok, Az utamról visszatartani nem bírtok. Megyek és már többé én haza nem térek, Most csakugyan örök új hazát cserélek. Ne sírjatok mégsem, testvéreim, nagyon, Igy akarta ezt a nagy égi Hatalom. Isten szólított el, az ölébe megyek, De tőletek elébb végbúcsúzást veszek. Ég veled, Klári, kedves feleségem. Kivel 16 évet én boldogul éltem. Bánatod éjjelén tekints fel az égre, Rád süt egy csillagról a szerelmem fénye. Apolka kislányom, az Isten megáldjon. Nincs már édesapád, kis gyönge virágom. Letesznek a sírba, téged árván hagylak, Az égi Atyának kegyelmébe hagylak! Áldjon meg az Isten, Sanyika kisfiam, Nincs már édesapád, mert e sorsra juta. Ha megnősz, légy boldog ezen a világon, Igy majd édesebb lesz örök síri álmom. Búcsúzom tőletek, kedves Após, Anyós, Nehéz az elválás, mert ez igen gyors. De ha ezt mérte rám Isten keze, Búcsúzom és máris megyek vele. Helyettem árváimnak szülei legyetek, Hogy felneveljétek itt közöttetek. Búcsúzom tőletek, rokonok, szomszédok és jó munkatársaim, Kik egész életemben voltatok hű, igaz társaim. Bocsássatok meg, ha valamit vétettem, Mert én ezzel az életből közületek kiléptem. Ott lesz örök álmom, örök síri álmom, Ott lesz a nyugvásom és feltámadásom. Édes testvér, bátyám, Árpi testvérem, Kedves Ángyom, Ilus, Árpi felesége, Bocsássatok engem el erre az útra, És ne tekintsetek vissza már a múltra. Nem fogunk már kezet találkozáskor, Nem kérdezzük egymást, hol jártál, mint máskor. Isten nevében búcsúzom tőletek, De fáj, hogy már elmentem közületek. Emma húgom, Feri sógor, az Isten veletek, Legyetek hű szülők, amíg csak lehettek.