Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KESZEG Vilmos: Szövegtípusok, szövegfunkciók és íráshasználat az aranyosszéki temetési szertartásban

S itt hagytalak kettőtöket Arra kérlek édes fiam Halgasd meg az intő szavam. Édes apádat szeressed, Ugy amint az eddig tetted. Hogyha elvet a sors messze, Emlékemet zárd szivedbe, Valahányszor haza jösz majd, Keresd fel az én siromat. Édes anyám te jó asszony, Te maradtál hátra bizony. Fáj a te öreg lelkednek Hogy ily ifjan eltemetnek. Köszönöm a sok jóságod, Segítette sokszor lányát. Áldja meg azért az Isten, Hátra levő idejében. Édes anyám arra kérem, Amit még tud azt segítsen. Ne hadja el családomat, Ápolgassa a siromat. Testvéreim: Erzsi, Anna, Hallgassatok most szavamra. Látjátok milyen az élet, Ki oltotta a szivemet. Búcsúzom én most tőletek, Emiékimet őrizzétek Családotok Isten áldja, Giza testvér azt kívánja. Rokonok és jó szomszédok, Veletek már nem tréfálok. Mert az élet mostoha volt, Engem hamar, hogy elrabolt. Isten legyen ti veletek, Emiékimet őrizzétek. Legyetek jól családommal, Dénessel s Károly fiammal. Most már vár a temető rám, Az lesz az én édes hazám. Ott fogok én megpihenni, Ott nem fog fájni majd semmi. Az orgona fájó hangja, Kisérjen ki a síromba. Ki a csendes temetőbe,