Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KESZEG Vilmos: Szövegtípusok, szövegfunkciók és íráshasználat az aranyosszéki temetési szertartásban

Hol pihenek majd békébe. Könnyűi legyen a föld hantja, Virág siromat takarja. Édes lesz ott megpihenni, Oda lent majd nem fáj semmi. (Elhangzott Várfalván 1957. IV. 24-én. írta Csegezi Ferenc) Vagyas károly búcsúztatója Sürgönyöznek, jön a posta Messziről jön szomorúan Olvasgatjuk, találgatjuk Minden rosszat félre dobunk. S mégis, mégis oly kegyetlen Sürgönyünk oly reménytelen Az van abban beleirva Vagyas Károly nem jön vissza. Leszakította a halál Oroszország nyugvó hazám Ott pihenek szép csöndesen De a lelkem itt köztetek. Édesapám, Édesanyám, A szivetek tudom, hogy fáj Nem megyek én többé haza, Mert halálom oly mostoha. Tanultam, hogy ember legyek Hogy majd aztán segítselek Öreg apám, öreg anyám Károlyotok búcsúzik már. Hogy is kezdjem bucsuzásom? Hogy az nektek ne is fájón, Szépen kérlek ne sírjatok Ezt mondja a ti fiatok. Szerettetek volna látni Jöttetek is bucsut venni Elköltöztem én hamarabb Ne lássam a fájdalmatok. Jó szüleim Isten áldjon Ezt kívánja Vagyas Károly, Messze, messze idegenben Ott pihenek én meg csendben. Nem vagyok én idegenben Feleségem, szép gyermekem,