Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Gaiu Cornel -Popescu-Dolj Serban: Egy erdélyi vegyes lakosságú falu építészete. Esettanulmány: Cegőtelke

EGY ERDÉLYI VEGYES LAKOSSÁGÚ FALU ÉPÍTÉSZETE Esettanulmány: Cegőtelke CORNEL GAIU-SERBAN POPESCU-DOLJ Cegőtelke (Jigäu, Zagendorf) Erdély északi részén található, ahol a dombvidék kedvező életkörülményeket biztosított. A napsütötte dombok, a széles teraszok, a legelőkkel övezett kiterjedt erdőségek, a közeli, szeretfalvi (Säräjel, Reissen) és kisfehéregyházi (Albestii Bistrijei, Wiesskirch-Bistriz) sótömbök már a neolitikumtól letelepedésre buzdítottak emberi közösségeket. A jelenlegi faluközpontban egy kiterjedt, bronz- és vaskori település nyomait azonosították, a magaslat lábánál pedig, amelyen a falu fekszik, római kori és a feudalizmus korai szakaszára tehető település nyomai találhatóak. A településre vonatkozóan a legkorábbi adatot egy adománylevél tartalmazza, amely szerint a Czegötelke (Jigäu) nevű birtokot IV. Béla király Hermann és Lenting elöljáróknak adományozza. 1332-ben a pápai dézsmák jegyzéke Paulus sacerdos de Chegey-t 18 dinár adóval jegyzi fel. 1433-ban a birtok Györgyfalvi Henke Balázs és Forrai Imre tulajdonába kerül, mellettük 1436-ban Zalaházi István és Bakoy Zsigmond is birtokosokként tűnnek fel. Egy 1505-ből való dokumentum megemlíti Zalai Tamás nemest, akinek a cegőtelki birtokon kőháza és nemesi kúriája volt. A környező falvaktól - Lekence (Lechint^a, Lechnitz), Vermes (Vermes, Warmich), Szászszentjakab (Sâniacob, Jakobsdorf), Kerlés (Chirales, Kirileis) - eltérően, amelyek a középkor folyamán a Besztercéhez tartozó szász körzetbe kapcsolódva szabad falvak maradtak, Cegőtelkét egy nemes vagy nemesi címet nyert családnak adományozták, és Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták. Ez a tény kihat a település etnikai és szociális szerkezetére is. A szász telepesek helyét román és magyar származású jobbágycsaládok vették át - a legelsők a körzet szabad falvaiban telepedtek le. Emléküket csupán a falunév - Szászcegő, Zagendorf - őrzi. 1700-ban a faluban 14 jobbágy és 7 szegény család volt, ezek 14 házban laktak; 1721 -ben 14 jobbágy, 6 zsellér, 7 csavargó és 2 nemes volt.Az 1750-es összeírás Cegőtelkén 24 jobbágycsaládot jegyez fel 14 telekkel, ezek 20 házban éltek, egy egytelkes jobbágy özvegyasszonyt házzal, 17 zsellércsaládot 14 telken és 17 házban; 14 szegényt 14 telken és 12 házzal; 9 csavargót és 7 özvegyet telek nélkül, 5 cigányt, akiknek nem volt semmijük. 1857-ben a faluban 449 lakos volt és 90 ház, ezek közül 177 görög katolikus, 7 ortodox, 242 református, 22 zsidó és 1 római katolikus.