Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Balassa M. Iván: Erdély népi építészete (Tudománytörténeti bevezető)
ERDÉLY NÉPI ÉPÍTÉSZETE (Tudománytörténeti bevezető) BALASSA M. IVÁN Erdély népi építészetének ismerete és kutatása olyan, mint maga Erdély: egyszerre ékítik hatalmas csúcsok és vannak unalmas lapályok, mindenki által ismert vidékek és olyanok, melyek még felfedezésre várnak. Világkiállításon felállított első négy magyarországi parasztház közül három erdélyi, Bécsben 1873-ban kisdisznódi (Michelsberg, Cisnádoara, Szeben m.) mintára szász, oravicaira (Oraviça, Krassó-Szörény m.) román és Csíkból pedig egy székely házat építettek fel. Ugyanakkor hiányoznak azok a nem mindig etnográfiai célú, de jól használható források, melyeket más magyar tájakon BÉL Mátyástól a Tudományos Gyűjteményben megjelent munkákig előszeretettel és haszonnal idézünk és használunk. Csak ORBÁN Balázsnál lelhetünk az előbbiekkel rokonítható ismertetésekre, például amikor leírja az udvarhelyszéki cseréppel fedett kőházakat, vagy a csíki boronából összerótt „székely lak"-ot és a „mezőségi székely lakház"-at. Az első részletes népi építészeti leírás viszont Erdélyből származik. JANKÓ János életművében a népi építkezés kutatásánál az Ezredéves Országos Kiállítás néprajzi falujával kapcsolatos összegzést és A Balaton-melléki lakosság néprajza megfelelő fejezetét szokás idézni, és kevesebb figyelemre méltatják az 1892-ben megjelent Kalotaszeg magyar népében található „A ház és berendezése" 17 oldal terjedelmű leírást, mely az egyik legkorábbi néprajzi és hozzátehető, népnyelvi leírása egy táj építkezésének, lakásberendezésének és használatának. Hasonló fejezet található a következő évben napvilágot látott Torda, Aranyosszék és Torockó magyar (székely) népe kötetben is, sőt december végén - az Aranyosvidék című lapban, négy folytatásban -, Népies építkezés a Bihar hegységben címmel, nemcsak a magyar, hanem a román népi építészetet is ismerteti. A következő év januárjában megjelent befejező közlemény summázataként 9 „építkezési stílusról", ezen belül 15 „alakról" szól, az utóbbiak közül kilenc román. Ezekkel összevethető tanulmány az ország más részén csak egy van, PÁPAI Károly A palócz faház-a. 1895-ben pedig megjelent az első elméleti mű is, HUSZKA Józseftől A székely ház. A munka koncepciója beleillik szerzője általános elképzeléseibe, és ahogyan „a magyar díszítő styl", „népies ornamentikánk forrásai"-t a keleti, a perzsa, indiai és egyéb művészetben lelte fel, úgy a székely házat, az eresze miatt, a kínai és iráni (szasszanida) épületekkel rokonította. HUSZKA könyvére a kibontakozó népi építészeti kutatás részéről többen is reagáltak, köztük JANKÓ János és SZINTE Gábor. Jellemző az ezekre adott válasz:
