Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Páll István: Meddig tart Erdély? (Erdély és az Alföld népi építészetének határa)

5. kép. A magyar népi építészet házrendszereí és más zonális területei - HARKAI Imre BALASSA tehát Erdély nyugati részét és a Partiumot már nem sorolja a tisztán erdélyinek vett házterülethez, de nem is különíti el attól. BARABÁS Jenő BÁTKY-val szemben már hét házvidékről ír, melyek közül kettő a Kárpát-medence keleti felében található (2. kép

10

). Közülük az egyiket székely, a másikat szamosi házterületnek nevezte el. A vizsgált téma szempontjából az utóbbi érdekel inkább bennünket. Szerinte „A terület körülhatárolásában a nehézség nem abból ered, hogy nagy részén magyar és román lakosság egyaránt él, hanem abból, hogy a Zemplénihegység térségében, a Hernád völgyétől a Szamos torkolatvidékéig három házterület érintkezik és ennek következtében főleg olyan alaprajzi és tüzelőszerkezeti elemek keverednek, amelyek időbeli szétválasztásához nincs elegendő és megnyugtató támpont. Érződik itt az északi, az alföldi és a szamosi házterület hatása, korszakonként eltérő erővel. Különösen nehéz szétválasztani az ún. kabolás kemence és a kandalló egyes típusait; melyik tekinthető kemencés kürtőnek és melyik kandallóhoz csatlakozó kemencének."

11 A terület szerinte a tüzelőberendezések „hibridizációjának éppoly klasszikus területe, mint Erdély és Moldva északi sávja, ahol a nyílt és zárt tüzelő területe találkozott, s igen változatos, keverék formák jöttek létre."

12 Ez az a terület, melyet TÓTH János már negyedszázaddal korábban külön háztípusnak tartott. Szerinte „A független Erdély és a Bécstől függő Magyarország közé ékelődött Partium helyzete alakíthatta ki a Felső-Tiszavidék sajátos népi lakó10. BARABÁS Jenő-GiLYÉN Nándor 1987. 306. kép 11. BARABÁS Jenő-GiLYÉN Nándor 1987. 172. 12. BARABÁS Jenő-GiLYÉN Nándor 1979. 67.