Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Balázs György-Vajkai Zsófia: Horizontális vízimalmok Erdélyben és Portugáliában (Egy nemzetközi project tanulságai)

9. kép. Boronafalú kanalasmalom Ógerlistyén, 10. kép. Kanalasmalom őrlőszerkezete, 1997. Nagyszeben, Falumúzeum, 1997. sokoldalúsággal fogják kiválasztani magukból a tisztán mechanikus mozgásokat, a műveletek lélektelen, gépies pillanatait. Megszabadítják ezektől az embert, eszközökre, készülékekre bízzák mozdulatait, s végül mechanikus összefüggésbe hozva egymással a sokféle mozgást, a természeterő vak mozgatására szerkeszthetik rá, elvégeztetve a géppel a legbonyolultabb feladatokat is."

19 A vízi energia alkalmazása őrlésre nem feltételez eleve bonyolult szerkezetet. A vízimalmok egyik csoportja, amelyet a kutatók nagy többsége a vízimalmok legősibb típusának tart, a horizontális vízimalom, mint láthattuk, meglehetősen egyszerű konstrukció. Nevezik görög malomnak, mert az ókori Görögországban tűnt fel először, de nevezhetjük skandináv malomnak, mert Skandináviában sokáig fennmaradt. Elterjedt szerte Európában Portugáliától Spanyolországon, Svájcon keresztül Skandináviáig, elsősorban hegyes-dombos vidékeken, mivel e típusnál magasról lezúduló víz ereje hajtja meg a vízszintes síkban forgó malomkereket, amely közvetlenül, áttétel nélkül forgatja a felső követ.

20 19. HAJNAL István 1993. 307-308. 20. Termelékenységéről eltérőek a vélemények, mindenesetre az egy-egy patakra, vízfolyásra telepített kanalasmalmok nagy száma jelzi a teljesítménynövelés egyik módját. A víz erejét azonban igen jó hatásfokkal használja ki. hiszen meredek szögben zúdul rá a víz, ahol nem elég erős a vízsugár, ott a fa cső vagy vályú keresztmetszetét betétdarabokkal szűkítik.